Mélyen személyes és lírai szöveg, amely a szerelem és az elengedés kettősségét vizsgálja. A darab az emberi önrendelkezés legvégső határát érinti: a saját életünk feletti döntés jogát. Fabre műve empátiával és mély tisztelettel viszonyul az élet, a szerelem és a halál misztériumához. Egy estén Lancelot lelép egy hídról – átlépve az életből a halálba. A korláton állva azon töpreng, miként zuhan majd alá élő teste. Vajon lebegni fog, dacolva a gravitációval, vagy elkerülhetetlenül a mélybe csapódik? Szavai szeretett hercegnőjéhez szólnak abban a végső, visszafordíthatatlan másodpercben, amikor átlépi a határt az öröklét felé.
A mű ihletője Bobbie Gentry „Ode to Billy Joe” című dala.