"A musical, amely már legenda" - hangzott a Newsweek kritikája alig néhány héttel az 1989-es premier után. S valóban, nem tévedtek, Claude-Michel Schönberg műve több tízezerszer ment szerte a világon. "Musicalek jönnek és mennek, de ez a darab maradandó" - írta a Sunday Times, s az újságírónak igaza lett, hiszen a Miss Saigon a tíz leghosszabb ideje játszott zenés előadás között van.
Magyarországon is a műfaj történetének egyik legfontosabb állomása az 1994-es szegedi szabadtéri, majd operettszínházi bemutató - Kerényi Miklós Gábor-KERO® rendezésében a musicalnek itthon is kultusza alakult ki. A 17 esztendővel ezelőtti produkció alkalmával a jogtulajdonos, Cameron Mackintosh úgy mutatta be egy televíziós interjúban a Budapesti Operettszínház jelenlegi főigazgatóját, mint az alkotót, aki a legjobb Miss Saigont rendezte.
Ebben az előadásban lép először egy színpadra, egy produkcióban két musicalsztárunk: Christ, az amerikai katonát Dolhai Attila, míg jó barátját, Johnt Feke Pál alakítja, mellettük legkiválóbb művészeink láthatók a Miss Saigonban többes szereposztásban. Mindemellett érdekesség, hogy most is az 1994-es kreatív csapat, köztük a rendező, KERO® hozza létre a produkciót.
A Miss Saigon Giacomo Puccini Madama Butterfly - Pillangóasszony című operája alapján készült, s azon rockoperák-musicalek közé tartozik, melyek a lenyűgöző látvány, a különleges - Puccini idézetekkel teli - muzsika, a remek hangzás és a fölfokozott szórakozás mellett igazi zenedrámák.
Katartikus élményt kínál szinte minden nézőnek!
Koprodukció a soproni MKB Musical Arénával
A produkciót a Music Theatre International és a Cameron Mackintosh Ltd. nevében a Josef Weinberger Ltd. engedélyezte
Magyarországi jogok: Pentaton Koncertügynökség - Lőrinczy György
A nagyszabású musicalt, amelyben a Halál lép elő főszereplővé, az egyik legnépszerűbb zenés színházi darabként tartják számon, 1992 óta hódít világszerte töretlen sikerrel.
„Túl sötét.”
„Micsoda posvány!”
„Csupa ronda emberről ír!”
„Ez a darab előadhatatlan, már a dialógusai miatt is.”
„Disznók vagytok ti mind, mondják a darabban, s ez találó ezekre az alakokra, de legfőképpen magára a szerzőre.”
„Én bizony nem szeretném, ha ez a Húber a sógorom lenne!”
„Hát írjon végre kellemesebb emberekről, az Istenért, hiszen ezek maga a förtelem...”
„Én csak és kizárólag az író kedvéért olvastam végig.”
„Én már azt se bántam volna, ha belelőnek a súgóba, oly mindegy az már ebben a pokolban...”
„Szörnyű munka!”
„Sivár, sivár.”