Az első diadémot kért, a második tükröt, Mása, a harmadik egy csodálatos bíborszínű virágot, amelyről álmodott. A kereskedő egy elvarázsolt kastélyban megtalálta a csodálatos virágot, ám a kastély urának fogságába került. A szörnyeteg megengedte, hogy hazamenjen, ha valamelyik lánya eljön helyette. Mása vállalta…
Ebben a mesében minden attól válik széppé, gyógyító erejűvé, hogy Mása meglátja és megtalálja a szépséget, ami a szörnyben rejlik.
A Szente Vajk vezette, megújult Erkel Színház egyedülálló hangulatából és az olasz nyár életérzéséből született ez a könnyed, zenés előadás.
Kisváros az olasz tengerparton, annak is varázslatos, napfényes főtere. Nem is lehet ennél jobb hely, hogy szerelemről, vágyról, tavaszról szóljanak az örökzöld slágerek. Imádnivaló, bolondos szereplők gabalyítják a szerelmi szálakat: Don Tomao, a korosodó amoroso, könnyűvérű szobalánya, egy leleményes panziósnő, a környék legpocsékabb kávéját felszolgáló presszós, az életunt milliomos és a többiek, mind kergetik az álmaikat, míg a komédia közepén ott áll szédülten egy magyar lány, Viktória, aki egy szót se ért olaszul. Ebből nem sülhet ki más, csak két és fél óra fergeteges vidámság.