Csabó ötéves, Szaszka hat, Gigi még csak négy. Egyikük gyerekotthonban lakik, a másik kettő nevelőszülőknél. Nincs igazi otthonuk, nincs igazi családjuk, nincsenek saját játékaik és szép könyvespolcuk. De nagyon bátrak, van varázstelefonjuk és egy hírvivő, beszélő galambjuk, Kukrú, aki mindenben segíti őket. Mert hiába választja el őket egymástól sok-sok kilométer, mégis tudják, hogy testvérek és összetartoznak, együtt kell élniük. Legyőznek minden akadályt, kicselezik a felnőtteket, átmásznak falon, kerítésen, hogy összetalálkozhassanak, mert összetartoznak. 
Hogy ki vagyok én, kicsodák a szüleim, mi történt azokban az időkben, amikre nem emlékszem, még akkor is nagyon fontos kérdések, ha az ember biztos családi légkörben nő fel az édesszüleivel. Hát még akkor, amikor egy nevelőintézet lakója. Ebben a szívmelengetően szép történetben három gyerek keresi a szüleit, egymást, egymás tükrében önmagukat. Paulon Viktória személyes indíttatású története örökbefogadott gyermekei fantáziadús, mesés elemekkel átszőtt magánmitológiája.
Író: Paulon Viktória
Bábszínpadi adaptáció: Gimesi Dóra 
Mentor: Dobák Lívia 
Zeneszerző: Pirisi László 
Látványtervező: Wunder Judit, Hoffer Károly 
Rendezőasszisztens: Aradi Regina Anna 
Rendező: Hoffer Károly 
Szaszka: Bartos Ági m. v. 
Csabó: Bartha Bendegúz 
Gigi: Podlovics Laura 
Anya: Pallai Mara 
Apa: Teszárek Csaba 
Gigi nevelőmamája; Macskatanítónő: Kovács Katalin 
Kartácsi Erzsébet (Böbi néni); Kukrú, a hírvivő galamb: Kemény István 
Szaszka nevelőpapája; A konyhásnéni lekvárunokája; Feri, a postás; Gabi, egy árva kisfiú: Tatai Zsolt 
Továbbá kórházi galambok, rendőrkopók