„Vén ugyan, vén a kurvanyja,
De van ezüstje, aranyja,
Amellybe, ha markolhatnék,
Hozzá jobb kedvet mutatnék.”
Írja Csokonai egy helyütt Karnyónéról 1799-es, Csurgón írt darabjában, amelynek középpontjában egy boltos özvegyasszony áll, aki mindenáron férfit akar szerezni magának. A szerző a bohózat álcája mögé bújva mutatja meg korának álságosságát és alakoskodásait. Saját időszakának egyik meg nem értett művét veszi most elő a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábszínművész osztálya Gothár Péter rendezésében, amelyben nem csak a szöveg árnyaltsága, hanem az egész világ kifordítottsága is hangsúlyt kap – mégpedig a báboknak köszönhetően, ugyanis az előadást a bábparaván túloldaláról tekinthetjük meg.
A darab hat különböző hátterű nőről szól, akik látszólag semmiben sem hasonlítanak egymásra, mégis ugyanarra az önbizalom-növelő rúdtánckurzusra jelentkeznek – ám hamar kiderül, hogy nem csupán a szexi mozgás miatt jöttek.