Ott áll a Szűz a máglyára kötözve, még mielőtt a lángok elérnék, és ebben a valóságos szituációt felfüggesztő sokkhelyzetben a néző mintegy Johanna lelkében nézheti végig élete főbb történéseit. Különösség még, hogy fordított sorrendben peregnek le az események: az időben legkorábbit látjuk utoljára, mondhatni az ikonok fordított perspektívájával rokon ez a szerkesztési mód.
"Paul Claudel oratóriuma valójában azt a drámát idézi, mely Jeanne d’Arc szentté avatási perekor az egyház szívében lejátszódott. Ez a választás egyszerre jelentette Claudel számára a remekművet és az igazságot. Művében a szentség és a zseniális ihlet meredek sugara világítja át a történelem betűit. Kemény fény, dantei világítás. Bűn és szentség középkori, sőt Evangéliumi szókimondással kerül a helyére, ahogy az a középkori misztériumokban volt szokás, vagy ahogy azt a paraszti passiójátékokban tették." (Pilinszky János, Új Ember, 1964. augusztus 16.)
Arthur Honegger, a zeneszerző, úgy tudott alkotni Paul Claudellel, ahogyan arra mindig is vágyott. Korábban egy levelében azt írta, olyan együttműködésről álmodik, amely arra a teljeségre jut el, hogy a költő gyakran zenészként gondolkodik, a zenész pedig költőként. Így az egyesülésből születő mű nem egy sor hozzávetőleges ötlet és konszenzus véletlenszerű eredménye lesz, hanem egyetlen gondolat kétféle megközelítésének harmonikus szintézise.
Aronsen művének középpontjában egy kusza szerelmi történet és a megállíthatatlan olvadás áll – kérdés, hogy kit melyik fenyeget jobban. A váratlan fordulatok, a tragikomikus helyzetek, a kitörő érzelmek és a végtelen tréfák lavinaként temetik maguk alá a szereplőket..
Hírek
Jegyvásárlás
