Závada Pál 1997-ben megjelent, naplóformában írt regénye, a Jadviga párnája a jelenkori magyar irodalom kiemelkedő alkotásainak egyike, mely egyszerre szerelem-, család- és falutörténet.
„A Jadviga mitikus regény” – fogalmazta rendezői expozéjában Hargitai Iván. A mítoszok pedig alkalmasak a színpadi megvalósításra.
Kiváló szerepek, éles színpadi helyzetek. Néhol látszólag egyszerű történetnek tűnik föl a jelenet, ám az összefüggései mélyebbre vezetnek. Úgy szórakoztat, hogy közben a bennünket körülvevő világ alapkérdéseivel szembesít. Legfőképp a férfi-nő mítoszával, de az egyén és a társadalom ellentmondásosságával, a hazaszeretet és nacionalizmus kérdésével is.
Mi történik, ha valaki nem törvényekkel, hanem szeretettel akarja megváltoztatni a világot? Az 1500-as évek Rómájában, ahol az árva gyerekek az utcákon nőnek fel, Fülöp atya úgy éli meg hitét, ahogy senki más – mosollyal, jósággal, és a legszegényebbek felkarolásával. Tanítványainak is ezt tanítja.