Bátyámmal sokat veszekedtünk gyerekként. Ha én babázni szerettem volna, ő indiánosat játszott volna velem, ha én tollasozni hívtam, ő biztos focizni akart. Az összeszólalkozásból vita, a vitából veszekedés, a veszekedésből sírás, a sírásból ajtócsapkodás lett. A duzzogás után azonban azon gondolkodtunk, hogy hogyan békülhetnénk ki. Mert rossz volt egyedül ücsörögni, rossz volt egyedül játszani, és rossz volt, hogy nem szóltunk egymáshoz. Így hamar kibékültünk. Aztán kezdődött minden elölről... Mesénkben a magának való, rendetlen, vadóc kisvadkan, Dönci és a rendmániás, kényeskedő Liza cica egy kisbuszban összezárva próbálják kibírni a téli hideget tavaszig. Együttélésük számtalan ismerős konfliktust és vicces helyzetet teremt, hiszen ez a mese rólunk is szól...
Az Új-Angliai Boston lakossága izgalmas napra ébred: a városi tömlöc kapuján a házasságtörő Hester Prynne lép ki újszülött csecsemőjét magához szorítva. Útja a főtéren álló pellengérhez vezet, ahol a gyalázkodó tömeg azt várja, hogy feltűzzék ruhájára a skarlátvörös A betűt. A szégyen jelét, élete végig, egyedül viseli, hiszen társát a bűnben nem nevezi meg. Már csak azért sem, mert az a közösség nagy tiszteletben álló fiatal lelkésze: Arthur Dimmes…
Hírek
Jegyvásárlás
