„Hófehérke, a csodaszép hercegnő mostohájával, a királynővel él. A hiú úrnő féltékenységében ócska ruhákba öltöztette a lányt, és alantas munkákat bízott rá, hogy szépsége megfakuljon. Volt a királynőnek egy varázstükre, amelytől minden nap megkérdezte ki a legszebb a vidéken, és amíg azt felelte ő az, a hercegnő biztonságban volt. Évek múltán, egyik nap viszont a tükör azt felelte, a királylány szebb a mostohánál. Ugyanaznap Hófehérke megismerkedik egy jóképű herceggel, akivel megtetszenek egymásnak. A királynő mérgében megparancsolta a vadásznak hogy vigye ki az erdőbe, és ölje meg. Bizonyságul pedig a lány szívét kérte egy díszes ládikában.
A vadász egy tisztásra csalja Hófehérkét, és éppen amikor végezne vele megsajnálja, és bocsánatért esedezik majd hagyja elmenekülni az erdőbe az úrnő haragja elől.. A magányos és megrémült hercegnő az erdei állatok segítségével egy kunyhót talál, melynek feltételezése szerint hét árva gyermek a tulajdonosa. Az állatkák segítségével, kitakarítja a házat, még finom vacsorát is főz. Igazából a hét törpe – Tudor, Vidor, Morgó, Szundi, Szende, Hapci és Kuka tulajdonában ál, akik egy bányában dolgoznak. Hazatérve a tiszta házat látván, gyanítják hogy valaki a házukban járt. Az emeleten megtalálják az alvó királylányt, aki miután elmeséli szomorú történetet, a törpék megsajnálva befogadják, feltéve ha gondját viseli a háznak. Így teltek a napok: Nappal a bányában dolgoztak, este pedig kis háziasszonyokkal mulattak.
Eközben a tükör mindent elmondott a királynőnek, aki rájön hogy bizonyságul egy vadkan szívét kapta. Titkos szobájában egy varázsital segítségével vénasszonnyá változik, és mérgezett almát készít, mert miután Hófehérke beleharapna, mély álomba merül és a törpék azt hinnék hogy meghalt, tehát eltemették. Másnap miután a törpék munkába indultak, megjelenik a háznál egy megkínálja a lányt a mérgezett gyümölccsel, amit végül elfogadva beleharap, és ájultan összeesik. Az állatok figyelmeztették a törpéket, akik visszatérve üldözőbe veszik a boszorkányt, akit egy szikla tetején ér el a vég. Kétségbeesett dühében a törpékre akar egy hatalmas sziklát fordítani, ám a villám belevág a talpa alatt álló sziklába, ami leomlik a mélybe és azzal együtt az a hatalmas kőtömb is rázuhan, amit ő a törpékre akart fordítani.
A törpék megtalálják a királylányt, de nem tudnak segíteni rajta. Üvegkoporsót készítenek, és egy évig virrasztanak mellette. A herceg egyszer arra járva megtalálja a lányt, és csókjával életre kelti őt. A törpék és az állatok ujjongva nézik, amint a herceg elviszi szeretett hercegnőjüket a birodalmába.”
DRAMATURG/RENDEZŐ: Lukács Kálmán
SZEREPLŐK:
Gergály Vivien