Mi is bűzlőtt Dániában?
„Itt nyugszunk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak,
Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.”
Áll a thermopülai spártaiak sírján. A szöveg emléket állít a hősöknek és információval szolgál arról, hogy a megkövetelt tett elementáris bizonyítéka a sír maga. Amikor Hamlet a dráma végén haldoklik, az öngyilkosságra készülő barátját így kérleli:
,,…Horatio, folt
lesz a nevemen,
ha minden így marad, ilyen
titokban! Ha engem valaha szívből
szerettél, halaszd el még a
megboldogulást, kínlódj e nyers
világban, hogy tanúskodj: ki voltam
én.”
A Mimézis Projekt második előadása ezt a tanúságtételt igyekszik körbejárni. Miképpen emlékezik egy ember, egy barát elhunyt szeretettjére? Az emlékezet hogyan (re)konstruálja Hamlet életét, tragédiáját? Hogy maradnak a jelen valóságban életben a szeretteink?
Ezekről a kérdésekről igyekszik beszélni előadásunk, a Hamlettöredék. És ennek tétje van. Hogyan emlékezünk és emlékezzünk azokra akikre kell, muszáj, fontos?
JÁTSSZÁK
Sipos Bálint
Pusztai Kitti
Stadler Zoltán
Siposhegyi Zsolt
Németh Fruzsina
Farkas Kálmán
Az előadás hossza 90 perc.
Az előadás a SÍN Művészeti Központ támogatásával jött létre.
Hírek
