Az avantgárd vége után sajátos új realista festészet jött létre, amelyben az itáliai novecento, a német újrealizmus, a magyar posztnagybányai festészet képviselői fontos szerepet játszottak. Ezek mellett egy sajátos, valóságon túli valóság a szürrealizmus is felvállalta a tájkép ábrázolását, amelyek néha magukban máskor pedig emberi formák különös kapcsolatában jelentek meg. A XX.század második felében pedig egymás mellett létezett a fotókat idéző hiperrealizmus a valóságot megtagadó absztrakt festészettel. Ezek a művek ma már a magángyűjteményekből átváltozott közgyűjteményekben megtekinthetőek, és a kortárs festészetre is nagy hatással vannak.