A darab a táncosok árnyjátékán alapul, amelyet videó vetít ki a színpadon elhelyezett négyzet alakú platóra. Az árnyak birodalmában tett fantáziautazás egyértelmű szimbólum. Az ember legmélyebb rétegeinek, tudatalatti tartalmainak keresése, a végső határok újbóli szétfeszítése, valami végső igazság, a lemeztelenített valóság megtalálása - ez a mindenek felett hajszolt és vágyott cél.
A nyugati ember féli és le akarja győzni az árnyékát. A japán kultúra, amely Frenák Pál munkásságára mély hatást gyakorolt, ezzel szemben a belső tartalmak felé fordulást erénynek tartja. Frenák ebben az alkotásában arra tereli a néző gondolatait, hogy az árnyék erősebb, mint a test, mert nem fog rajta az elmúlás, és mivel lehetetlen megzabolázni, talán inkább el kell fogadni, fel kell benne oldódni.
Táncosok: Esterházy Fanni, Maurer Milán, Vasas Erika, Várnagy Kristóf
Koreográfia: Frenák Pál
Díszlet: Kiss Péter, Emmanuel Piret
Jelmez: Maryse Khoriaty
Zene: Fabrice Planquette
Videó: Jean-Sebastian Leblond Duniach
Technika (fény): Marton János
Technika (hang): Hajas Attila
Színpad: Zoltai György
Produkciós menedzser: Móricz Fruzsina
Hírek
