Etűdök elképzelt érzésekre

Mi szabja meg, hogy melyik találkozásunkból lesz csupán egy útközbeni epizód, egy másikból viszont hosszú ideig tartó „nagy történet”? Mi erősebb: valóság, képzelet, belső késztetés vagy félelem? Hol ér véget a realitás és kezdődik az – adott esetben – mindennél intenzívebb „belső mozi”?