Vád alá helyeznek egy 17 éves fiatalembert, aki brutális módon megvakított hat lovat az angliai Hampshire-ben. Az ügyészségen dolgozó fiatal nő felkeresi barátját, Martin Dysartot, a neves pszichiátert, s megkéri foglalkozzon a fiúval.
A pszichiáter terápiás beszélgetésekkel próbál közelkerülni Alanhez, felkeresi szüleit, az istálló gazdáját, a fiú barátnőjét is. A lelki oknyomozás során, ahogy egyre közelebb kerül a fiú démonjaihoz: a vallásos révületből, szexuális frusztrációkból, szülői elnyomásból, komplexusokból, a hazug társadalom elleni lázadásból kialakult szenvedélyes hitvilághoz; ezzel párhuzamosan saját árnyaival, hazug házasságával, szenvedélytelen, bebiztosított életével, pszichiáteri hitvallásával, módszereinek csapdáival, a társadalmi normák és az abnormitás határvonalainak megkérdőjelezésével is szembesülnie kell.
Vígjáték az áramszünetben. Miközben a társaság nem lát semmit, a nézők mindent látnak… Brindsley és Carol fiatal pár. A férfi feltörekvő szobrász, és menyasszonyával elloptak pár műtárgyat a szomszédban lakó Harold Gorringe-től, hogy azokkal lenyűgözzék Carol vendégségbe érkező apját, illetve annak gazdag műgyűjtő barátját, Lembergert. A vendégek érkezése előtt azonban elmegy az áram, és teljes sötétségben kell megfelelni az apósjelöltnek, Melkett ezredesnek. Mindeközben beállít a sötéttől rettegő felsőszomszéd, Miss Furnival, felbukkan Brindsley korábbi szeretője, Clea, ráadásul a szomszéd lakó, akitől a műtárgyakat „köcsönvették”, Harold Gorringe is idő előtt hazatér… A klasszikus bohózati helyzeteket az teszi még viccesebbé, hogy a szereplők a sötétben semmit nem látnak, a nézők viszont mindent.
Egy magányos csavargó, akinek semmije sincs – csak a szíve. Egy árva kisfiú, aki minden szeretetre éhes. Egy hideg, szürke utcán a sors egymás útjába sodorja őket. Nincs pénzük, és életük korántsem mentes a kihívásoktól, mégis van valamijük, ami mindennél többet ér: egymás.