„Én és a kisöcsém, Fütyülünk a nőkre az idén, Én és a kisöcsém, Nem visel bilincset a szívén.
Nem kell a gazdag lány, fényes esküvő, Elmegy a hozomány, megmarad a nő.
Én és a kisöcsém, Fütyülünk a nőkre az idén.”
Mi a legkedvesebb időtöltése egy budapesti tápszergyáros gyönyörű fiatal lányának? Az alvás. És az álmodozás. De mi történik akkor, ha ez a lány a fellegek közül leszállva, pechére (vagy épp szerencséjére) pont egy mesébe csöppen? Ráadásul egy olyan mesébe, ahol kamaszfiúnak öltözve akar megleckéztetni egy nőgyűlölő, fiatal dán milliomost. Eközben apja parancsára minden lépését detektívek figyelik, és lassan rá kell jönnie, hogy őrülten szerelemes lett. Nem is csoda, hiszen egy társasutazáson vagyunk: a szerelem városában, Velencében.
Eisemann Mihály és Szilágyi László 1934-ben született darabja a legismertebb és legkedvesebb kisoperettek egyike, olyan slágerekkel, mint az „Egy kicsit angyal legyen, egy kicsit démon”, a „Csa-csa-csak egy cseppet ittam kérlek”, a „Mia bella signorina” vagy a címadó „Én és a kisöcsém”. Könnyű májusi történet a szerelemről és az életről, ami „olyan szép, mint egy film, amiből nem vágta ki a legjobb részeket a cenzúra”.
A darab hat különböző hátterű nőről szól, akik látszólag semmiben sem hasonlítanak egymásra, mégis ugyanarra az önbizalom-növelő rúdtánckurzusra jelentkeznek – ám hamar kiderül, hogy nem csupán a szexi mozgás miatt jöttek.
Poirot nyomozó kényelmes hazaútra vágyik a legendás, káprázatos Orient Expresszen. Csakhogy az előkelő útitársak között akad valaki, aki nagyon gyanús. Annyira gyanús, hogy bele is hal. A gyilkos pedig közöttünk van, hölgyeim és uraim… és nem is biztos, hogy egyetlen áldozattal beéri.
Hírek
Jegyvásárlás
