„Én és a kisöcsém, Fütyülünk a nőkre az idén, Én és a kisöcsém, Nem visel bilincset a szívén.
Nem kell a gazdag lány, fényes esküvő, Elmegy a hozomány, megmarad a nő.
Én és a kisöcsém, Fütyülünk a nőkre az idén.”
Mi a legkedvesebb időtöltése egy budapesti tápszergyáros gyönyörű fiatal lányának? Az alvás. És az álmodozás. De mi történik akkor, ha ez a lány a fellegek közül leszállva, pechére (vagy épp szerencséjére) pont egy mesébe csöppen? Ráadásul egy olyan mesébe, ahol kamaszfiúnak öltözve akar megleckéztetni egy nőgyűlölő, fiatal dán milliomost. Eközben apja parancsára minden lépését detektívek figyelik, és lassan rá kell jönnie, hogy őrülten szerelemes lett. Nem is csoda, hiszen egy társasutazáson vagyunk: a szerelem városában, Velencében.
Eisemann Mihály és Szilágyi László 1934-ben született darabja a legismertebb és legkedvesebb kisoperettek egyike, olyan slágerekkel, mint az „Egy kicsit angyal legyen, egy kicsit démon”, a „Csa-csa-csak egy cseppet ittam kérlek”, a „Mia bella signorina” vagy a címadó „Én és a kisöcsém”. Könnyű májusi történet a szerelemről és az életről, ami „olyan szép, mint egy film, amiből nem vágta ki a legjobb részeket a cenzúra”.
Ebben a mesében benne van minden, amit a magyar népmesékben szeretünk: hazatalálás és megérkezés abba a közösségbe, ami megmenti a lelket a magánytól. Gyermek és felnőtt is magára találhat a humor segítségével, hogy a mese mágiája sokszor valóságosabb a valóságnál.
Felejtsd el a sztereotípiákat, Alexander Popa darabja három színész játéka. Férj feleség, jóbarát. Vélt és valós igazságok, nyomozás, (mert egy titok leleplezése mindig nyomozás is egy kicsit). Nevetni fogsz, majd meglepődsz, majd szembe kerülsz a titokkal.
Napfényben fürdő görög sziget. Mindent körbeölelő csillogó türkiz tenger. Hangulatos tavernák, ínycsiklandó étkek, mavrodaphne… Egyszerűen idilli - tökéletes felkeresni, ott…
Hírek
Jegyvásárlás
