A történet főszereplője, a tizenegy éves Momo elmeséli a hajdani örömlány, Rosa mama, a transzvesztita Lola asszony és az eltűntnek hitt, börtönviselt arab apa sorsát. A kisfiú üde gyermeki éleslátással, koravén bölcsességgel és megdöbbentően ártatlan obszcenitással beszél az őt körülvevő világról..
Nincs aktuális előadás
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2023. május 4. csütörtök, 19:00
Az évadunk egyik legizgalmasabb vállalkozásának ígérkezik a kalandos sorsú, litván származású francia író, Émile Ajar: Előttem az élet című, 1975-ben megjelent és világszerte népszerűvé vált, Magyarországon is mindmáig elevenen ható, számos kiadást megért, kultikus regényének stúdiószínházi változata.
Főszereplője, a tizenegy éves Momo elmeséli a hajdani örömlány, Rosa mama, a transzvesztita Lola asszony és az eltűntnek hitt, börtönviselt arab apa sorsát. A kisfiú üde gyermeki éleslátással, koravén bölcsességgel és megdöbbentően ártatlan obszcenitással beszél az őt körülvevő világról, súlyos erkölcsi kérdésekről, szeretetről, barátságról, szerelemről, de még társadalomról és politikáról is. Momo élete a kezdetektől fogva küzdelmes, lényegében nincs is, nem is volt gyerekkora. Mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért rendkívül talpraesett, bölcs és főleg különc.
E nehéz sorsú gyerek szemszögéből láthatunk bele Rosa mama mindennapjaiba, aki a maga módján lelkiismeretesen neveli a magukra hagyott gyermekeket, köztük Momóban valóságos támaszra lel. Ez a különleges, megható kapcsolat és történet teljesen más megvilágításba helyezi a társadalom „nyomorultjait”, levisz a szeméttelep legmélyebb zugaiba, de csak azért, hogy ott aztán megmutasson valamit, amitől „napban gyémánt lesz a por”, valamit, ami mégis mindenekfelett emberi.
Előadásunk célja épp ezeknek az emberi értékeknek a felmutatása. E történet révén arról akarunk mesélni, hogy szülessünk bárhová, akár a társadalom peremére, azért mindenkiben fellelhető olyan jellemvonás, olyan érték, amely kiemeli őt, s a környezete szemében egyedivé, fontossá, értékessé teszi. Pinczehelyi Sándor ismét gáláns gesztust tett: teátrumunkat megajándékozta az előadáshoz tervezett nagyszerű plakáttal, mely önmagában is komoly művészi értéket képvisel. Köszönjük!
Szereplők: Momo, 14 éves, arab.................. Tatai Gergő Rosa, 68 éves, ha igaz............... Füsti Molnár Éva Jászai-díjas Lola, 35 éves transzvesztita....... Götz Attila Juszef, 50-60 éves, arab............ Bánky Gábor Jászai-díjas
Fordította: Bognár Róbert Színpadra alkalmazta: Lőrinczy Attila Rendezte: Vincze János Jászai-díjas Játéktér: Vincze János és ifj. Vata Emil Zenei felvétel: Horváth Krisztián Rendezőasszisztens: A. Bokor Mangi Hang: Szabó Gyula Fény: Hegedüs Róbert Technikai munkatársak: Adonics Attila, Kolonics Gábor, Ludvig Gábor, Mátrai Klára
Az előadás időtartama 1 óra 30 perc, egy felvonásban
Az eredeti mű jogtulajdonosa: Mercure de France Színpadi jogok: EDITIONS GALLIMARD A magyar változat felhasználása a Rózsavölgyi Szalon engedélyével történt.
Lázár Ervin csupaszív, tanulságos meséi Gerner Csaba humoros és érzékeny átiratában, Gulyás Levente játékos és fülbemászó dallamaival kelnek életre a Madách Színházban, közös kalandozásra invitálva kicsiket és nagyokat egyaránt.
"Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá” - mondja a nyolcadikos Pierre Anthon, majd kisétál az osztályteremből, felül egy szilvafára, hogy onnan kiáltsa világgá az élet hiábavalóságát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki az ellenkezőjét, ezért tárgyakat kezdenek gyűjteni, "fontos dolgokat", amelyekért érdemes élni. Egy bicikli, amelyre évekig spórolt a tulajdonosa, egy napló, egy lány hosszú haja... A játéknak induló bizonyítás azonban hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Mindenki sebezhető lesz, mindenkitől elveszik, ami a legfontosabb neki, miközben a "Fontos Dolgok Halma" egyre nő, és lassan mindent bekebelez.
„Hegedűs a háztetőn… valahol mind azok vagyunk. Megpróbálunk egy letisztult dallamot kicsalni, miközben egyensúlyozunk, hogy ne szegjük nyakunkat. Nem könnyű!”