A társulat a tőle megszokott lakásszínházi eszközök és megoldások segítségével személyes és nagyon intim, közvetlen hangvételű előadásokat hoz létre. A nézőktől karnyújtásnyira, közöttük játszanak. Ezek miatt sokan improvizációnak gondolják az amúgy nagyon szerkesztett ám minden eshetőséggel számoló előadásokat. Fő céljuk a bevett nézői stratégiák és színházolvasási szokások felülírása, a néző és színész, valamint a színész és a szerep közti határ eltörlése.
A társulat sajátos munkamódszerének köszönhetően gyakran eldönthetetlen vagy észrevehetetlen a fikció és a valóság közti átlépés. A mindig klasszikus, közismert szerzők műveiből létrejövő előadásaik inkább csak inspiráció forrásként használják az eredeti szöveget, főleg annak tartalmára, mélységeire és érvényességére koncentrálnak, így valóban mai, élő nyelvezetű előadások jönnek létre.
A fókusz nem a látványon, hanem a szövegen van. A minimalistának nevezhető előadásokban sokkal nagyobb hangsúlyt kap a színész és az általa teremtett világ. A társulat általában a hely sajátosságaiból indul ki és nem használ mesterséges díszleteket vagy kellékeket.
"Hogyan lehetséges, hogy nem látjuk a másikat, amikor ilyen közel vagyunk egymáshoz és mindent tudunk?"
(Ingmar Bergman: Jelentek a bábuk életéből)
Közreműködik:
Fredrik, a fia - Erdős Bence
Külön köszönet
Csikesz Erzsébet
Kúnos László
Sárosdi Lilla
Fotó: Ligetvári Csenge
Hírek
