Diótörő

De la Mare államtitkár úr kifinomult ízléssel válogat a feltörekvő tisztviselők nőrokonai között, a szolgáltatásért pedig előléptetéssel fizet. Mindenki tudja: De la Mare hivatalában az új kinevezés feltétele nem a rátermettség, hanem sokkal inkább a szolgalelkűség és a gátlástalanság – hiszen e kettő mindenképpen szükséges ahhoz, hogy az ember a feleségét vagy az unokahúgát kínálja fel cserébe a vágyott pozícióért.

A Recirquel új produkciója, a Paradisum az elpusztult világ elcsendesedését követő újjászületés mítoszát kutatja, ahol a kommunikáció eszköze a test, az egyetlen közös nyelv a mozdulat. Az idilli létezés teremtményei a körülöttük lüktető „életanyag” folyamatosan alakuló, örvénylő természeti erejéből bontakoznak ki, hogy a megtisztulás, születés, ébredés és rítus jelenetein át elérjék az anima mundit, a világ szellemét.

Moliére komédiázik. Kifiguráz bennünket. Félelmeinket, öncsalásainkat, kicsinyességünket. Ez utolsó színdarabja. 1673. február 17-én a Képzelt beteg előadása közben a címszerepet alakító Molière a színpadon rosszul lesz, és még aznap meghal.