A közelmúlt nagy alakjainak megrendítő, felemelő életútjai.
A Farkasréti temető közelmúltunk nagy alakjainak ikonikus, elit temetője. És ez nem véletlen.
Sétánk egy szegmensét kívánja elénk tárni mindabból, amit a "megkövesedett emlékek" üzennek. Egy szubjektív válogatáson keresztül az itt nyugvó művészek életútján keresztül rávilágítunk arra, miért is "elit" temető a Farkasréti temető? Hangsúlyt helyezünk az itt nyugvó művészek ma is csodált nagyságára, fájdalmára, emberi mivoltukra. Így emlékezünk meg elsőként Bajor Gizi életéről, melyet egy bizalommal oda nyújtott kar zár le véglegesen. Mi a rejtélyes halál oka, hogyan reagált erre a színésztársadalom, hogyan él mindez még ma is a köztudatban? Aztán felelevenítjük Dajka Margit, a színház iránt érzett legendás elhívatottságát, igaz temperamentumát. Mesélünk a Szinbád c. film születésének körülményeiről és az évekig reménykedve várt, de megtalált szerelméről, negyedik férjéről, aki még aznap a halálba is követte őt. Nem hagyhatjuk ki Gobbi Hilda rendkívüli személyét sem, visszatekinthetünk egy igen - igen gazdag, vagányságtól sem mentes életútra, amelyre mindig jellemző volt a feltétlen szakmai alázat, de a rendkívüli helyzetek "sajátos" megoldása is, mely mind a mai napig mosolyt fakaszt lelkünkben. Hogyan épített alakjára egy drámát Spiró György, s egy életutat, mely annyira "Gobbis" volt, hogyan zárt le egy különös kívánságú végakarat? A filmvászon kihagyhatatlan dívájáról, Karády Katalinról is megemlékezünk, mitől volt Ő korának legnagyobb csillaga? Mennyire alakította filmes karrierjét a háborús évek életérzése, és mennyire mosódott össze a fikció a valósággal? Milyen sors jutott ezáltal Karádynak, aki az egyik nap még "istennő", majd hirtelen a valóság véres áldozata? A csak egyszer publikált „szenvedéstörténet" vallomásából immár részletesen ecsetelhető, hogyan kínozták meg 1944 - ben, miért és hogyan hagyta el Magyarországot? Mi volt az igazi ok, amiért valójában talán soha nem is akart hazatérni? "Mit tudjátok ti, ki voltam én" - énekelte, és a dalában feltett kérdés mai napig jogos. Továbbsétálva beláthatunk Schütz Ila fájdalmas magányába, tragédiájába is. Minden, amit nem is gondoltunk volna a kabaré jelenetek által örökké vidámnak ismert színésznőjéről, megérthetjük, hogy valójában talán tényleg Ő volt a "legboldogtalanabb bohóc".
És a sort a végtelenségig folytathatnám, Ruttkai Éva, Szécsi Pál, Szabó Magda nevét érintve eljutunk végezetül Psota Irén sírjához, a belőle áradó szeretetet, bohémságot, extravagánságot, tragédiáit emlékiratai alapján idézzük meg, és mint ha egy színházi elődásban lenne részünk, egyszerre sírunk, nevetünk. Ahogy Ő akarná.
Hírek
