„Karaokesztár a peremen!!!
Ez a show egyedülálló kezdeményezés, hiszen még sohasem volt példa
arra, hogy egy ilyen picinyke és szegény határmenti falu, mint a miénk,
egy ilyen nemes és nagyszerű vállalkozást valósított volna meg. Ez az
esemény méltó módon járul hozzá a mindössze 300 lelket számláló
település erkölcsi és gazdasági felemelkedéséhez! Legyenek velünk!
Szurkoljanak nekünk!!!”
Ezzel az üres, szánalmasan ismerős szöveggel próbálja meg eladni a
vidéki tévéshow szervezője a mai médiára oly jellemző olcsóságok egyikét
a falubelieknek.
Brestyánszki Boros Rozália drámája erősen ironizálva, de kegyetlenül
teszi fel kérdéseit: mi történik akkor, ha a modern kor váratlanul tör
be vívmányaival – mobiltelefon, tévékamera, laptop, skype – egy falucska
egyszerű lakóinak megszokott életébe. Zavar, félelem az újtól,
értetlenség és meghasonlottság. Miért nevez be, magát nevetségessé téve,
boldog-boldogtalan egy lehetetlenül gagyi tévés vetélkedőbe a fődíj
ígéretén kívül, mely számukra elképzelhetetlenül nagy összeg,
háromszázezer forint. Hogy történhet meg, hogy valaki épp háromszázezer
forintos számlát roamingozik össze a fia által küldött laptopon anélkül,
hogy ismerné annak a működését? Generációk, egymástól végzetesen
eltávolodott világok találkoznak össze pillanatokra ebben a különös
darabban, és mennek el könyörtelenül, tehetetlenül egymás mellett. Az
erkölcsi és gazdasági fellendülésből végül semmi se lesz. De mi marad
utána a csalódáson, a kapcsolatok lehetetlenségének felismerésén túl?