Csörgess meg! - mobil revü színészekre és telefonokra
az egri Gárdonyi Géza Színház vendégjátéka
Végérvényesen, és tagadhatatlanul összenőttünk a kis agresszív géppel - amelynek jövőjét ugyanúgy nem sejtjük ma, 2010-ben, mint ahogy 1984-ben sem hittük volna el, hogy egyszer egy mező közepén a fa alatt ülve, egy szál magunkban - mégsem leszünk egészen egyedül.
Nincs aktuális előadás
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2011. január 15. szombat, 19:00
A magyar embernek van céges és magántelefonja, van okostelefonja, van beépített fényképezőgépe, zenelejátszója, ébresztőórája, zseblámpája, navigációs rendszere, szótára és golfpályája. Levelet ír vele, kártyázik rajta, szöveget rögzít, valutát vált, szótáraz, és beszél, beszél, beszél, beszél... A nyelvünkbe új szavak és kifejezések kerültek be, és az esemes, a percdíj, a hangpostafiók, a billentyűzár, a hűségnyilatkozat, a díjcsomag, a feltöltőkártya, és puk-kód egyszerű, hétköznapi dolgok immár. Rezgőre tudjuk magunkat állítani, van csengetési azonosítónk és szolgáltatónk, vannak nem fogadott hívásaink, ki-be rakosgatjuk a szimkártyánk, és egyre többen használunk hedszetet. Le tudunk merülni és rendelkezünk térerővel, ami gyakran megy el. Megváltozott a kommunikáció, amióta nincs zsinór a telefon végén - és megváltoztunk mi is. Hangosan beszélünk a markunkon keresztül egy másik emberhez, aki ugyan tőlünk kilométerekre teszi ugyanezt - mi mégis, egy képzeletbeli közös térben együtt vagyunk vele. És megsértődünk, ha nem hívnak minket vissza, türelmetlenek vagyunk, ha a másik nem hallja, ha a készüléke csörömpöl, és a rendőrséggel kerestetjük azt, aki váratlanul elérhetetlenné válik kétnapra.
Hiába is tiltakozunk: az egész életünkért felel már a maroknyi szerkezet. Ha megcsörren, képesek vagyunk kiugrani a fürdőkádból miatta- vagy egyenesen bevisszük magunkkal zuhany alá is, hosszan tárgyaljuk gyomorbetegségünket a villamoson, vadidegenek között szakítunk, és vallunk szerelmet, nevelünk gyereket és rendelünk extra sajtot a pizzára. Nem tudjuk kívülről édesanyánk telefonszámát, sőt, senkit nem tudunk már elérni a mobiltelefonunk nélkül, ha pedig a kis készülék elromlik, kétségbeesünk.
Díszlettervező: Cziegler Balázs Jelmez: Kovács Andrea Dramaturg: Sirokay Bori Irodalmi munkatárs: Gazdag Péter Dalszöveg: Máthé Zsolt Zenei munkatárs: Nagy Zoltán Táncbetét: Túri Lajos Rendezőasszisztens: Lázár Rita