Februártól minden csütörtökön nemzetiségi színházak és határon túli magyar nemzetiségi színházak programjai láthatók a Merlin Színházban. A szerb, bolgár, cigány, horvát, szlovák és örmény színházi előadásokon kívül, kiállítások, koncertek, könyvbemutatók és gasztronómiai meglepetések várják az érdeklődőket.
Ezek a rövid történetek szokatlan irodalmi-dramaturgiai formában kerülnek bemutatásra. Elmés karcolatokat, jellemző karakterleírásokat, vicces szituációkat csokorba szedve, az író kommentárjaival kiegészítve, teljes mélységében mutatják be azt az ellentmondásosságot és sokoldalúságot, amely oly jellemző az orosz lélekre, és amely ma sem veszített az aktualitásából. "Ha optimista akarsz lenni és meg akarod érteni az életet, akkor hagyj fel azzal, hogy annak higgy, amit mondanak és írnak, inkább magad válj elmélyült megfigyelővé". (Csehov)
A vidéki birtokon megállt az idő. Unalmas és untató emberek gyűlnek itt össze, akik egymást és önmagukat is halálosan unják. Isznak, sírnak, panaszkodnak, és unalmukban kínozzák egymást. Szeretnének még szeretni, de már nem megy. Olyan emberek ők, akiknek sehogy se jó. Megöregedtek, elkedvetlenedtek és reményvesztettek. Mintha hajótöröttek lennének egy történelemből kiszakadt lakatlan szigeten. De még élnek, mert élni kell, és tűrnek, mert tűrni kell.
Az Én és a kisöcsém című operettből általában csak a címadó dalt szokás ismerni. Pedig ez az édes történet tele van szerelemmel, humorral, szerelemmel, komédiába illő tévedésekkel, szerelemmel, utazással, szerelemmel, egy cseppnyi ármánnyal, szerelemmel, atyai aggodalmakkal, szerelemmel, féltékenységgel, szerelemmel, rengeteg dallal, tánccal, ja, és szerelemmel is!