A korábban ismerős dolgok idegenekké válnak, egyáltalán: az egész világ túlhaladja őt. A kezdeti pánikon csak feleségéhez intézett imái, a folyamatos „beszélgetések” képesek átlendíteni.
S Brooksie-ba lassan-lassan visszatér az élet: már lecsúszik a whisky, előkerül a motoros bőrjakó, a Nosztalgia Klub hölgyei pedig édesen viháncolnak bugyuta viccein. Végül a „bandában” feltűnik Rose, aki talán magányán is képes lenne enyhíteni… S Brooksie ekkor utoljára fordul a szeretett fényképhez…
Az áldás e túlvilági mondat útján meg is érkezik:
„Mindig hencegtél, hogy fiatalabb vagy, hát most viseld hősiesen a fiatalságodat…”