Hogyan működik az emlékezet? Melyek azok az események, történések, amelyek alakítják egy közösség jelenét, jövőjét, sőt múltját is? Hol és hogyan találkozik a személyes és a kollektív emlékezet? Hogy „egységesül” az emlék, az idő múlásával hogyan csiszolódnak össze az eleinte nagyon is különböző élmény-fragmentumok? Mi a trauma természete, milyen traumák szükségesek (és szükségeltetnek-e traumák) ahhoz, hogy az emlékezet átkonstruálj a múltat? Mi kell ahhoz, hogy ez a kollektív emlékezet szintjén is végbemenjen? Ha mindez nem szükségszerű, miért tapasztaljuk a jelenben is a teremtett múlt létét? Lesz-e ebből, hogy lesz teremtett történelem? Vagy mindez csak egészséges önvédelem a traumával szemben?
Tervező: Boros Viktória Fény: Fodor Gergely Rendezte: a társulat
Alföldi Róbert 2014-ben már rendezte a darabot. Akkor azt nyilatkozta, hogy ez a dráma a jövőről szól. Arról, hogy legyen jövőnk. És nem mindegy, hogy milyen, és hogyan születik. 2026 tavaszán ezek a kérdések ismét húsbavágóan aktuálisak.
Mélyzölden burjánzik a dzsungel. Hosszú liánokon majmok csüngnek, álmukban kígyó öleli őket… Tigris üvöltése töri meg a csendet. Puha talpain éjfekete párduc suhan, zöld szemében a hold fénye villan, cikáz… Farkasok vonyítják felhők vonulását, a vén medve csendre inti őket. Ölében egy apró szerzet: az Emberkölyök. Testvérei a farkasok, mestere a fenséges párduc és a rozzant medve, ellensége a vérszomjas tigris: Sir Kán. Maugli, aki visszatér az emberek közé, vagy a vadont választja a farkasokkal? Maugli, az emberfiú, aki legyőzi ellenségeit és boldogságot keres új családjának a sűrű lombok között… Kihagyhatatlan, szívmelengető, ugyanakkor vidám történet a barátságról, szerelemről, gyermekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek…