Öt táncos extatikus beleéléssel a test és az elme különböző állapotain kalauzol végig, hogy elvigye nézőit egészen a katarzisig.
– Mélanie Carpentier, Le Devoir (Montreal)
A kanadai Catherine Gaudet öt csupasz testre komponált műve egy új univerzumba nyit utat. Egy olyan térbe, amelyben az emberek viszonya fizikai és ösztönös. Furcsa teremtményeket látunk, akik egy adott ponton túllépnek a normalitáson, egyfajta animális létállapotba kerülnek. Ez a folyamat bár lassan indul, de elképesztő és felforgató örvénylésbe csap át. Az energiák felizzanak, a személyiségek kiteljesednek és feloldódnak, az előadás egy pulzáló, szinte szétrobbanó mozgásba rendeződik.
A megalkotott univerzum vonz, ellenállhatatlanul sodor, szinte megbabonáz; a néző pedig csak ül és ül, közben pedig alig hiszi el, hogy milyen világ tárul fel előtte.
Szédítő és izgalmas koreográfia, amely egyszerre hat a tudatra, a zsigerekre és az érzelmekre.
Ebben az új opuszában Catherine Gaudet a ciklusokra, mint univerzális struktúrára összpontosít. Igyekszik kézzelfogható alakot adni neki, a kör alakú formát választja - térbeli, belső, ösztönös- háttérként. Bár geometrikusak és kifinomultak, a mozdulatok ennek ellenére azt a mély emberi tapasztalatot közvetítenek, amely az egyén közösségbe való kiteljesedését hangsúlyozza.
Catherine Gaudet kissé elmozdul korábbi munkásságától, elhagyni látszik az emberi kapcsolatok és teatralitásuk vizsgálatát. De koncepciójának lényege az erőfeszítés, hogy az egyén társadalmi maszkja mögé nézzen, és mint mindig, egy erős adag kétértelműséggel árnyékolja a habozás esztétikáját.
Gaudet karrierjét táncosként kezdte, majd önálló koreográfiákat kezdett alkotni 2004-ben. Már kilenc egész estés darabbal és számos rövid művel rendelkezik, amelyeket Québecben, Franciaországban, Dániában és Belgiumban is bemutathatott. Egyike az új Centre de création O Vertigo központ alkotóinak, valamint tagja és társigazgatója Lorganisme és a Circuit-Est center chorégraphiquenak. A The fading of the marvelous hozta meg számára a nemzetközi áttörést, a darabot az egész táncszakma megkerülhetetlen előadásként tartja számon, mára pedig körbeturnézta a világot.
Előadók: Dany Desjardins, Francis Ducharme, Caroline Gravel, Leïla Mailly, James Phillips
Zene: Antoine Berthiaume Dramaturgiai konzultáns és próbavezető: Sophie Michaud Fények: Alexandre Pilon-Guay Hang tervező és technikai vezető: Olivier Chopinet Színpad: Marie-Philippe Santerre Jelmezek: Max-Otto Fauteux Produkciós vezető: Elsa Posnic Koprodukció: Agora de la danse, Centre chorégraphique national de Tours (CCNT)
Rezidenciák: Agora de la danse, Centre chorégraphique national de Tours (CCNT), Centre de Création O Vertigo, Compagnie Marie Chouinard, École de danse Louise Lapierre, Maison de la Culture Frontenac
Előfordul: hulla, és annak fagyasztása, csontok, hányás, köpés, meztelenség, verekedés, felnőttfilm-részlet, kitört ujjak, kábítószer fogyasztása és terjesztése, méregkeverés, zászlóégetés (ja ez nem), egyszer elhangzik az a szó, hogy 'zsidó', egyszer az, hogy 'cigány'. Lesz füst, stroboszkóp, hangos zene, riasztó hangeffektek, zaj, káosz, kosz és több liter művér.
François Leleux a világ egyik legjobb oboaművésze, egyszersmind kiváló karmester. A Nemzeti Filharmonikus Zenekarhoz az utóbbi években úgyszólván „hazajár”: koncertjei rendre lelkes sikert aratnak és visszahívást eredményeznek. Pályája igen korán kezdődött: már tizennyolc esztendősen a Párizsi Opera első oboása volt, később a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara és az Európai Kamarazenekar szólistájaként is muzsikált.