Mihai Măniuţiu azonban meglepő, rendkívül eredeti látószögből értelmezi Camus remek drámáját. Az ő Caligulája a lehetetlent kísérti meg, amikor a világot újra akarja rendezni, mert „ahogyan a világ most van elrendezve, engem nem elégít ki”. A császár húgának a halála váratlanul a lehető legegyszerűbb igazság felismerését teszi lehetővé a számára: „Az emberek meghalnak, és nem boldogok.” Nem politikai drámát állít elénk a rendező, nem is a zsarnokság természetrajza érdekli, hanem azt a tulajdonképpen hátborzongatóan izgalmas kérdést vizsgálja, hogyan érhető el a boldogság? Vajon legyőzhető-e a halál? És mire vezet az, ha az embert megfosztják a kíméletes hazugságoktól és a saját valódi helyzetével szembesítik?
A Nemzetébresztő – a legnagyobb magyar egy szenvedélyes, megrendítő és mai történet arról az emberről, aki nemcsak a hazáját akarta felrázni, hanem önmagát is. Széchenyi István alakja ebben az előadásban nem történelmi távolság, hanem hús-vér ember: vívódó, bátor, esendő és mégis felemelő. A darab hív, hogy újra ránézzünk arra, mit jelent magyarnak lenni – és mit jelent/jelentene, tenni érte.
esőnap 07. 10.