Orbán György zeneszerző életművének számos pontján tetten érhető a megkülönböztetett érdeklődés az archaikus kultúrákban rejlő örökérvényű drámai alaphelyzetek iránt. Bűvölet című operája tárgyául az Orfeusz által megjelenített szépségeszmény és a mindenkori korszellem konfliktusát választotta a szerző, aki a librettót is maga írta. A cselekmény a dekadens, önpusztító Róma végnapjaiban játszódik, szereplői a túlélés stratégájának hamis alternatívái között lavíroznak, s meghökkentő fejlemények során eszmélnek rá: szépség és igazság összefügg. A valódi tehetség, az elhivatottság, a kiválasztott szellem és lélek minden világi hatalomnál több.
Orbán minden ízében dallamos-harmonikus zenéje derűt, szarkazmust, vágyakat és szenvedélyeket, sűrített drámát és emelkedett poézist egyaránt képes közvetíteni, szereplőit pedig hatalmas előadói kihívás elé állítja.
A szerző, Orbán György a darabról:
"A szürrealisztikusan romló birodalomban vagyunk...a kései Róma szenátorának házában. Szenátor két vendégével cseveg, gyönyörű felesége és rabszolgája némán hordják fel az ételeket, italokat. A dekadencia már önjáró. A szenátus betiltja a zenét. Ez a Kuplerosnénak jó üzletet jelent: Afrikából hozat zenészeket, amiből felvirágzik az üzlete. Tilosnak tilos, de áriában halljuk, hogyan kell az ilyesmit működtetni. A másik vendég, a Viziorgonás nagyobb ívű. Gátlástalan újgazdag, aki hazafi as alapon ad el olyan víziorgonákat, amelyek maguktól játsszák a rémes Birodalmi Himnuszt. A vendéglátón, a szenátoron időnként még átütnek az igényesség, a műveltség foltjai. Nem bírja a Viziorgonás útszéli trükkjeit, összeveszik vele. Pedig voltaképpen ő a legsárosabb: a rémes Himnuszt ő írta, és nyerte meg a pályázatot a legaljasabb módon. Igen, mert ő szereti a zenét... Neki vannak eszményei. Imádja a Birodalmi Dalnok címet, miközben tudja, hogy botfülű. Elsőnek a Kuplerosné veszi észre, hogy valami furcsa hangulat, emanáció, bűvölet terjeng a helységben. Lassan a Viziorgonás is "hall valamit". Kuplerosné hirtelen visítva mutat a szép rabszolgára: a "bűvölet" belőle jön! ...Szenátor nem hall semmit - N.B.: süket! De azért rákérdez a nevére... "Orfeusz", így a gyarmatárú. A szenátor elsápad, ismeri a mitológiát..."
Szereplők:
Szenátor – Balla Sándor Víziorgonás – Laczkó V. Róbert Kuplerosné – Molnár Mária A feleség – Herczenik Anna Orfeusz – Nyári Zoltán Dajka – Gerdesits Irén
Közreműködik: a Kolozsvári Magyar Opera társulata Karmester: Selmeczi György Karvezető: Kulcsár Szabolcs Díszlet, jelmez: Zeke Edit Művészeti munkatárs: Foltin Jolán Alkotók: Selmeczi György és Novák Eszter
Napfényben fürdő görög sziget. Mindent körbeölelő csillogó türkiz tenger. Hangulatos tavernák, ínycsiklandó étkek, mavrodaphne… Egyszerűen idilli - tökéletes felkeresni, ott időzni, visszatérni – s persze élni. Donna Sheridan, a független, céltudatos asszony ezt a nem mindennapi környezetet választotta otthonául, és itt született húsz évvel ezelőtt Sophie is, a lánya. Sophie, aki édesanyja szemléletétől eltérően mindig is szenvedélyes szerelemről, hatalmas fehér esküvőről álmodott, elvágyik e csodálatos mediterrán szigetről. A nagy utazást azonban nem egyedül, hanem választottja, Sky oldalán tervezi elkezdeni. Házasságkötésüket mindössze egy apróság árnyékolja be: Sophie szeretné, ha édesapja vezetné oltárhoz, akit azonban nem ismer...