A Black Comedy zseniális trükkje, hogy míg a szereplők a sötétben tapogatóznak, addig a közönség mindvégig fényesen mulat.
Peter Shaffer, az Amadeus és az Equus szerzője kevéssel a szexuális forradalom előtt írta Black Comedy
című bohózatát. Brindsley – fiatal szobrász „az emberélet útjának
felén” – áramkimaradás miatt egy sötétlő lakásban reked. Várt és nem
várt vendégei a sötétben egyre inkább úgy kezdenek viselkedni, mintha
tébolydából szabadultak volna...
A hatvanas években a rock and roll hódítása, a Beatles csillogása
mellett a kor színházművészete is csúcson van Angliában. Nagymértékben
köszönhetően Peter Shaffer munkásságának. A hazájában sikeres
drámaírónak a Black Comedy (1965) hozza meg a világhírt. Méltán, hisz
váratlan fordulatok, tragikomikus, groteszk helyzetek építik fel a
darabot, mely egy rövidzárlat okozta áramszünet alatt játszódik egy
szobrász műtermében. A fiatal művész, Brindsley Miller vendégségbe várja
menyasszonyának katonatiszt édesapját, és ugyanezen az estén szeretné
bemutatni alkotásait egy milliomos német műgyűjtőnek is.
A jeles
alkalomhoz azonban túlzottan szegényesnek találja lakásának
berendezését, ezért minden külön értesítés nélkül kölcsönveszi vidéken
pihenő barátjának egyes bútorait. S talán kezelhető lenne a
kérlelhetetlen és feddhetetlen apa, a váratlanul betoppanó szomszéd és a
titokban kölcsönvett bútorok hirtelen hazaérkező tulajdonosa, sőt,
talán még Brindsley meglepetésszerűen felbukkanó volt szeretője is, ha
nem lépne közbe a Londoni Elektromos Művek által kiküldött furcsa
szerelő, a német akcentussal beszélő Schuppanzigh...