Jobb hallgatni, félrenézni, továbbmenni... És csak csendben sírni. Főleg ha nő vagy! Ez a túlélési stratégia működött a kilencvenes években a csallóközi kisvárosban, Dunaszerdahelyen, ahol borzalmas bűncselekmények tették elviselhetetlenné a hétköznapokat. Húsz évvel később Durica Katarina megtörte a csendet, és beszéltetni kezdte azokat a nőket, akik annyi éven át hallgattak, pedig tanúk voltak, tanúk és áldozatok.
A Keleti BloKk egy fikciós szórakozóhelyi balesetet mutat be, amelyhez a szerzők jól ismert hazai és nemzetközi esetekből merítettek inspirációt. A darab középpontjában fiatalok állnak, és a generációk közötti feszültségek: a rendszerszintű problémák, áldozathibáztatás és elhallgatás feltárása, ami ezeket az ügyeket jellemezte.