„A koreográfiában két nő és egy férfi szerepel, mozgásukat, akcióikat szemlélve kínálkozik a feltételezés: bonyolult társas kapcsolatrendszerről, esetleg szerelmi háromszögről van szó. Ez biztosan benne van a pakliban, de az előadás ennél többről szól.
A kettesnél minduntalan megtorpanó visszaszámlálás ugyanis a kimondhatatlanság és hiábavalóság érzéki-gondolati kontextusába helyezi a kapcsolatok változásait megfogalmazó jeleneteket. Az egyértelműség látszatát két rövid pillanatra megteremtő kétszeri egykimondás között rövidebb-hosszabb tételek váltják egymást, mindegyikre jellemző, hogy bennük valamely, előzményekben megismert motívum újra terítékre kerül. Állandó eszközként jelen van az ellenpontozás is: a gyorsat, a markánsat visszafogott, csendesebb líraiság követi.
A csökkenő számsor rendszeresen visszatérő auditív sulykolása az állandó süllyedés, lefelé csúszás hangulatát is felkelti. Mintha a kapcsolatokat (és az önértékelést) a folyamatos (le)csúszásveszély közepette kellene a fenyegető mélybe zuhanástól megmenteni. Érződik, hogy komoly a tét.
Az egy kimondását kölcsönös és ön-szájbefogással akadályozzák meg - egyre brutálisabban: az egyes tételek közötti zene nélküli részekben egymás „fizikai színházi" vegzálása zajlik, a másik testére ugrálással, földbe taposással, egyéb erőszakos társ- és önkorlátozással. Néhányszor egyértelműnek tetszik, hogy a lányok a fiút (Grecsó Zoltán) akarják maguknak megszerezni, de valójában működő kapcsolat kialakítására és legalizálására ugyanannyi esélyük van, mint a számsor végigmondására. A hátsó, bevilágított fehér fal is a korlátok közé kényszerültség, a bezártság szimbóluma. Nekitámaszkodva, „ráragadva", előtte ügye sen megkoreografált, látványos akciók zajlanak, amelyekben az elmenekülni szándékozó fiút visszatartják."
1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegették.
A nyolcvanéves örökifjú Bereményi Géza a kortárs magyar irodalmi-kulturális szféra egyik legszínesebb egyénisége. Elsőrangú regényíró, klasszikussá lett filmek rendezője, és nem utolsósorban egyedülálló, az inspirációból soha ki nem fogyó dalszerző, dalszövegíró, akinek személyes színpadi jelenléte is élményszámba megy.
Színház? Mozi? Koncert? Legyen mindhárom egyszerre! Péterfy Bori a rendszerváltás utáni magyar underground meghatározó alakja, akinek a nevéhez emlékezetes független…
Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár!
becsült lejárati idő:
00:00
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
Hírek
