A 2020/21-es évadban folytatjuk a Nemzeti Énekkar két éve indult, sikeres és népszerű bérletét, melyet az együttes néhai alapítójáról, Pászti Miklósról neveztünk el. A koncertsorozat helyszínéül az Olasz Kultúrintézet helyett a patinás és nagyobb befogadóképességű Vigadót választottuk.
Nincs aktuális előadás
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2021. március 25. csütörtök, 19:30
A 2020/21-es évadban folytatjuk a Nemzeti Énekkar két éve indult, sikeres és népszerű bérletét, melyet az együttes néhai alapítójáról, Pászti Miklósról neveztünk el. A koncertsorozat helyszínéül az Olasz Kultúrintézet helyett a patinás és nagyobb befogadóképességű Vigadót választottuk. Az évad előzetes tervezésekor nem sejtettük, hogy mire új koncertjeink híre eljut közönségünkig, már az egész társadalmat érintő kataklizma szedi áldozatait: az emberiséget súlyos megpróbáltatás elé állító koronavírus-járvány. Akkor még nem tudtuk, hány értékes koncertünk marad el, mennyi terv megy füstbe. Ennek ellenére a véletlen úgy hozta, hogy idei hangversenyeink külön-külön és együttesen is választ adnak az elszenvedett csapásokra, kiutat mutatnak, segítenek megtalálni az elvesztett reményt. Koncertsorozatunk egy világégés után született oratóriummal indít, a világháború borzalmait követő újrakezdés reménységével (Frank Martin: In terra pax). Két szépség- és boldogságkereső, tiszta, lelkes és magasztos művel folytatjuk (Poulenc: Gloria, Schumann: Az éden és a péri). Tavaszi koncertünk az újjászületés jegyében fogant az aznap éppen születésnapos Bartók Béla igézetében. A sorozatot hálaadással zárjuk a szentek sorát felvonultató májusi hangversenyünkön. Kórusbérletünk a következő évben sajátságos kitekintés is lesz a hazai zeneéletre, hiszen a Nemzeti Filharmonikus Zenekaron túl egy-egy koncerten olyan nagy múltú együtteseket láthatunk vendégül, mint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Magyar Állami Operaház Zenekara és a régizene egyik hazai zászlóshajója, a Capella Savaria. Reméljük, hogy egy esztendő múltán, bérletünk végére érve, az új élményektől megerősödött lélekkel hagyhatjuk magunk mögött az idei nehézségeket.
Bartók Béla: Falun – tót népdalok nyolc női hangra és kamarazenekarra, BB 87b, Sz 79 Kovács Zoltán: Credo – ősbemutató Szabóki Tünde szoprán Bakos Kornélia alt Horváth István tenor Kovács István basszus *** Hamar Zsolt: Offertórium Bartók Béla: Cantata profana Fekete Attila tenor Alexandru Agache bariton
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba) Nemzeti Filharmonikus Zenekar Vezényel: Hontvári Gábor
Bartók Béla 140. születésnapján a zeneszerző két remekműve keretezi a koncertet. Előbb a korábban szólóhangra alkotott öt szlovák népdalból általa kamarazenekarra és női karra átírt három hangzik el, a Lakodalom (Svatba), a Bölcsődal (Ukolievarka) és a Legénytánc (Tanec mladencov). A hangverseny végén a Kárpát-medence folklórkincsét is felvonultató, a felnőtté váló ifjak útkeresését balladai hangvétellel megszólaltató Cantata Profana. Nem véletlen, hogy Bartók éppen a mű keletkezése idején fogalmazta meg ars poeticáját egy levélben: „Az én igazi vezéreszmém […] a népek testvérré-válásának eszméje. A testvérré-válásé minden háborúság és minden viszály ellenére.” Nagyszerűen rímel a két Bartók-műre a velük egy estén megszólaló két kortárs alkotás, két misetétel. Kovács Zoltán Credo című műve a Nemzeti Filharmonikusok által tavaly bemutatott Missa Pannonica kibővítéseként készült 2019-ben. Az önállóan is előadható darabról a szerző így írt: „A mű szerkezete hűen követi a nicea–konstantinápolyi hitvallás tradicionális textusának tagolódását. A három nagy tablóból kiemelkedik a szólisták középső szakasza, melyben többek között Krisztus kereszthalálának drámai pillanatai is felelevenednek. A zene eklektikus hangvétele döntően európai tradíciókra épül. Emellett olykor távolabbi hatások, például afroamerikai spirituálék dinamikus, improvizatív retorikája is tovább színezik a kifejezésmódot.” Hamar Zsolt így jellemzi a szünet után felcsendülő kompozícióját: „Kórusra és zenekarra komponált, Offertórium című művem műfaja szerint kantáta. Az eredetileg a capella kórusműként bemutatott ősverzió után 2007-ben írtam hozzá zenekari kíséretet, melynek előadója már akkor is a Nemzeti Énekkar volt. A mostani egy erősen újragondolt és sok helyen átírt változat, melyet a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak, illetve a Nemzeti Énekkarnak ajánlok. A 24. zsoltár szövegére íródott mű a mélységből a magasságba, a sötétségből a világosságba vágyakozó ember csendes fohásza.”
Egy amerikai kisvárosban élő egyetemista társaság minden hétvégén vacsorát ad, ahol egy-egy meghívott vendéggel vitaestet tartanak a világ megjavításának lehetőségeiről. Egy alkalommal az aktuálisan kiszemelt vendég helyett váratlanul más érkezik a házhoz, de ők gyanútlanul beengedik az idegent. A békés, világjobbító szándékkal rendezett vacsora hamarosan gyilkos fordulatot vesz, az események láncolata pedig olyan lavinát indít útjára, ami elképesztő méreteket ölt…
Az Én és a kisöcsém című operettből általában csak a címadó dalt szokás ismerni. Pedig ez az édes történet tele van szerelemmel, humorral, szerelemmel, komédiába illő tévedésekkel, szerelemmel, utazással, szerelemmel, egy cseppnyi ármánnyal, szerelemmel, atyai aggodalmakkal, szerelemmel, féltékenységgel, szerelemmel, rengeteg dallal, tánccal, ja, és szerelemmel is!
Bram Stoker gótikus horror története szolgáltatja az alapot, s a tánc nyelvén, meghökkentő látvánnyal, sajátos szűrőn keresztül idézi meg az élni vágyó halott, Nosferatu ikonikus alakját.
Ismerős sorsok, világhírű slágerek, ellenállhatatlan humor. A színpadon négy díva, négy csodálatos nő, akik mesterei a humornak és varázslatosan énekelnek...
Hírek
