Baráth Emőke (szoprán), Anna Reinhold (alt), Brindley Sherratt (basszus) • Művészeti vezető: Jonathan Cohen
A koncertről
Antonio Vivaldi: Az ünneplő Szajna, RV 693
A barokk zene brit szakértője, a Fesztiválzenekar visszatérő karmestere, Jonathan Cohen Vivaldi frappáns, meseszerű művén keresztül mutatja be, hogyan működött a nemzetközi diplomácia a 18. században.
Az ünneplő Szajna (La Senna Festeggiante) Antonio Vivaldi messze a legjobban sikerült serenatája abból a háromból, ami a feltételezhető nyolcból fennmaradt. A hangszeres együttesre és három énekes szólistára írt szűk másfél órás, két részből álló mű egy nemzetek közötti szövetség reményében született 1726-ban. Az igencsak kis sereggel rendelkező Velencének szüksége volt a nagyhatalmak támogatására, így fordulhatott elő, hogy a jól felismerhető itáliai zenei stílusba franciás elemek szűrődtek, mint ahogy az is, hogy a darabban Vivaldi a tizenhat éves XV. Lajost dicsőíti már már zavarba ejtő lelkesedéssel. A kizárólag pozitív allegorikus karaktereket – Lajos jó tulajdonságait – felvonultató, végtelenül egyszerű szüzsé és szöveg Domenico Lalli munkája, aki Vivaldi több operájának is a librettistája volt. A történet szerint Erény és Aranykor találkozik a Szajna partján, hogy a világ borzalmairól elmélkedjen. A Szajna megszólítja és befogadja őket, majd a három szereplő közösen dicséri Lajos nagyságát.
Vivaldi zenéje egészen magas szintre emeli ezt az ügyetlen lobbizást. Az áriák, amelyek hol a folyó hömpölygéséről, hol a viharról szólnak, kifejezőek, a vokális szólamok instrumentálisan virtuózak, a kettősök líraiak, a hangszeresek szólisztikus megjelenései frappánsak. A franciás elemek (például a második rész nyitánya) mellé Vivaldi sokat emelt át korábbi műveiből is, s az eredmény gyakran jobb, mint a forrás.
Az itthon ritkán hallható műben a 2012-es magyarországi bemutatón éneklő Baráth Emőke is a Fesztiválzenekar közönsége elé lép.
Hírek
