„Én azt mondom, hogy abba az időbe voltak boldog emberek. Most már bolond emberek vannak és telhetetlenek. Akkor, ha valaki megtermelte azt a kicsi gabonáját, bekerült télen, az az ember otthon megelégedve csinálta a dolgát. Az az asszony meg vette a guzsalyát, boldogan ment, ott eldúdolták a régi nótákat együtt.
No meg aztán némelykor összehozták az öregeket is, az embereket... egy-egy bált. Ezekbe jól elmúlattak, ezekbe volt gyönyörűség. Ez aztán erőt adott, reményt arra, hogy érdemes élni. Manapság ez nincsen, az emberek nem tudnak betelni javakkal. Már ez se tartja őket vissza, hogy hát legalább egy héten egyszer vissza kellene térni: aki menjen a templomba, szokása szerint, de visszatérjen a mulatságba is. Azt őrizni, mer’ ott megkapja az ember a vigasztalást.”
Csorba János a Népművészet Mestere (szül. 1925, Szék)
Prológus
1. Táncok Búzából
2. Füzesiek ’69-ből
Wass Albert: A gyökér megmaradt
3. Két pár tánc Visából és Mezőkeszüből
4. Jocuri de la Soporu de cimpie, Mezőszopori táncok
Petőfi Sándor: Hegyen ülök
5. Sok Zsuzsánna napokat..., Széki táncok
- szünet -
6. Mezőfelei táncok
„Emlékezetük megmarad”
7. Táncok Györgyfalváról
8. Ki lesz az én párom? Gyermekjátékok és táncok az Ipoly mentéről
9. Addig gyűjj el, én Mártonyom, Fonóbeli dalok és játékok
Kányádi Sándor: Vannak vidékek
10. A miskolci csárdában, Táncok Szilicéről és Borzováról
közreműködnek: Szőttes Kamara Néptáncegyüttes,
Apró Szőttes Gyermek Néptáncegyüttes
Szőttes Zenekar:
Németh Dénes (hegedű), Takács Ádám (hegedű),
Hanusz Zoltán (kontra, brácsa, nagybőgő),
Lelkes Tibor (nagybőgő, tangóharmonika), Horsa István (kontra, hegedű, duda),
Kuti Sándor (cimbalom), Gál Tamás (szavalat)
Hortobágyi Gyöngyvér, Németh Ildikó, Szabó Szilárd, Végső Miklós (3)
A Recirquel új produkciója, a Paradisum az elpusztult világ elcsendesedését követő újjászületés mítoszát kutatja, ahol a kommunikáció eszköze a test, az egyetlen közös nyelv a mozdulat. Az idilli létezés teremtményei a körülöttük lüktető „életanyag” folyamatosan alakuló, örvénylő természeti erejéből bontakoznak ki, hogy a megtisztulás, születés, ébredés és rítus jelenetein át elérjék az anima mundit, a világ szellemét.
Poirot nyomozó kényelmes hazaútra vágyik a legendás, káprázatos Orient Expresszen. Csakhogy az előkelő útitársak között akad valaki, aki nagyon gyanús. Annyira gyanús, hogy bele is hal. A gyilkos pedig közöttünk van, hölgyeim és uraim… és nem is biztos, hogy egyetlen áldozattal beéri.
Az előadás a műfajtól megszokott módon nincs híján humornak, játékosságnak, A mosoly országa a kibékíthetetlen világnézeti ellentétek, kulturális és társadalmi különbségek komoly kérdéseit járja körül, és ez a világ első operettje, mely nem vidám végkifejlettel zárul.