A „Bábel” szó egy ideje azt jelenti: összezavarni.
A bibliai történet lényege: az ember a torony-bálvánnyal nevet és különleges, isteni hatalmat kíván szerezni magának, de ez a hübrisz-akarat, ez az emberi gőg nem marad büntetlenül. Isten összezavarja az emberek nyelvét, hogy ne értsék egymást. Azonban ez a „hivalkodó” toronyépítés értelmezés eltakarja egy ősibb és mélyebb jelentését a névnek, mert „a Bábel szó igazából »Isten kapujá«-t jelenti.
A bábeli zűrzavar a belső zajjal kezdődik, ahogy a gondolatok és az érzelmek összebékíthetetlenül kavarognak bennünk. Minden erőfeszítés hiábavaló. A „Bábel” a jelenlét elvesztése, és a jelenlét visszaépítésére tett görcsös kísérlet. Bábel – a barátság. Bábel – a család. Bábel – a társadalom. Bábel – az a régi játék, hogy újra kapcsolatot találjunk egymással és azon túl…
A vidéki birtokon megállt az idő. Unalmas és untató emberek gyűlnek itt össze, akik egymást és önmagukat is halálosan unják. Isznak, sírnak, panaszkodnak, és unalmukban kínozzák egymást. Szeretnének még szeretni, de már nem megy. Olyan emberek ők, akiknek sehogy se jó. Megöregedtek, elkedvetlenedtek és reményvesztettek. Mintha hajótöröttek lennének egy történelemből kiszakadt lakatlan szigeten. De még élnek, mert élni kell, és tűrnek, mert tűrni kell.
Hírek
Jegyvásárlás
