„A világ, Govinda barátom, nem tökéletlen, nincs
is hosszú úton a tökéletesség felé: nem; hanem tökéletes minden pillanatban,
minden bűn magában hordja a kegyelmet is, minden kisgyermekben benne van az
aggastyán, a csecsemőben a halál, minden haldoklóban az örök élet…Azért az én
szememben jó minden, ami van, a halál is, az élet is, a bűn is, a szentség is,
a bölcsesség is, a balgaság is, mindennek olyannak kell lennie, amilyen.”
A klasszikus alapmű ezúttal nem gyerekek, hanem ifjú emberek konfliktusaként szólal meg. A drámai helyzetek így még keményebbek, melyeket tovább fokoznak a mai hangzású zenék és dalszövegek.