A színházi megvalósításkor énjének több, első látásra sokszor ellentmondásos megnyilvánulását, a megkettőzött, egy férfi és egy női lelkületű személyiséget két színész, a Férfi, illetve a Nő eleveníti meg. Különböző énjei nemegyszer vitában, haragban léteznek, egymást nem tűrve. Máskor keleti beavatott, bölcs táltosként felülemelkedik problémáin, életén, s közösségéért küzdve érte haragszik. A Testámentumától eljutunk a „Győzöm a harcot bús haraggal / S késik az álmom s a halálom / Így nem fogok sohse meghalni” befejező gondolatig.
Mi, a XXI. század vadászai, akik az alávetettségből a szabadságba kívánunk eljutni, a Szarvasénekben egyfajta mitikus emlékezetet idézünk fel. Keressük a földi átváltozások, történetek égi mását, hogy végül mint szomjazók beléphessünk saját szent terünkbe. Ahhoz, hogy áthaladhassunk a jelképes hídon, el kell hagynunk a régit: a szülői házat, a kedvest, a népet, hogy megszelídítve annak tanúságait, újjá teremthessük a szokott sémákat, és újjászülessünk magunk is.
Napfényben fürdő görög sziget. Mindent körbeölelő csillogó türkiz tenger. Hangulatos tavernák, ínycsiklandó étkek, mavrodaphne… Egyszerűen idilli - tökéletes felkeresni, ott időzni, visszatérni – s persze élni. Donna Sheridan, a független, céltudatos asszony ezt a nem mindennapi környezetet választotta otthonául, és itt született húsz évvel ezelőtt Sophie is, a lánya. Sophie, aki édesanyja szemléletétől eltérően mindig is szenvedélyes szerelemről, hatalmas fehér esküvőről álmodott, elvágyik e csodálatos mediterrán szigetről. A nagy utazást azonban nem egyedül, hanem választottja, Sky oldalán tervezi elkezdeni. Házasságkötésüket mindössze egy apróság árnyékolja be: Sophie szeretné, ha édesapja vezetné oltárhoz, akit azonban nem ismer...
Hírek
Jegyvásárlás
