ÁLOMTÁNCOK
ANTONÍN DVOŘÁK: Cseh szvit, op. 39
KOVÁCS ZOLTÁN: Álomtáncok – klarinétverseny vonószenekarral
***
GABRIEL FAURÉ: Pelléas és Mélisande – szvit, op. 80
CLAUDE DEBUSSY: Kis szvit (Henri Büsser hangszerelése)
Varga Gábor klarinét
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Szabó Sipos Máté
Az elmúlt évszázadokban gyakran megesett, hogy egy zeneszerző egyszersmind hangszeres előadóművész is volt. Ma az effajta sokoldalúság már ritkaságnak, így különlegesnek tarthatjuk, hogy Kovács Zoltán zeneszerző a Magyar Állami Operaház fagottművésze. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertjén Álomtáncok című klarinétversenyét hallgathatjuk meg Varga Gábor klarinétművész tolmácsolásában – a szólóhangszert vonószenekar kíséri. A műsor mindhárom további száma a szvit műfaját képviseli, három különböző módon: Dvořák Cseh szvitje nemzeti karakterű, Fauré Pelléas és Mélisande-szvitje egy színpadi kísérőzene részleteit sorakoztatja fel, míg Debussy Kis szvitje rövid karakterdarabok sorozata. A karmester Szabó Sipos Máté.
Hányféle jelentést rejthet magában egy műfajnév, a szvit? A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Lukács bérletének harmadik hangversenyén elgondolkozhat ezen a zenehallgató. Szabó Sipos Máté vezényletével először Antonín Dvořák 1879-ben komponált Cseh szvitje szólal meg: itt a nemzeti karakter a meghatározó, hiszen a sorozat olyan cseh táncokat is felvonultat, mint a Sousedská és a Furiant. A második rész élén, Fauré Pelléas és Mélisande-szvitjéhez (1898) érve a műfaj már egy – Maurice Maeterlinck szimbolista darabjához készült – színpadi kísérőzene zenekari részleteit jelenti. Végül a koncert befejező számaként Debussy eredetileg zongoradarabok ciklusaként fogant Kis szvitje (1886/89) hangzik fel: itt a négy tétel négy hangulatfestő, ábrázoló szellemű karakterdarab, amit a címek is érzékeltetnek: Csónakon, Felvonulás, Menüett, Balett. A szünet előtt kortárs magyar zeneszerző, Kovács Zoltán alkotásával ismerkedhet meg a közönség: az Álomtáncok című klarinétverseny szólistájaként Varga Gábor klarinétművész lép pódiumra.