Stockholm vagy Boston? – Verdiék már a 19. század közepén tudták, hogy: mindegy. A Világ egy Álarcosbál – Pesten például három évvel a Kiegyezés előtt mutatta be a Nemzeti Színház.
Scribe, az értelmi szerző, a nagy francia darab-gyáros, ezúttal történelmi tényekkel játszott, mikor a „sapkások” és „kalaposok” között lavírozó svéd III. Gusztáv király történetét librettóvá írta. Gusztávot amúgy az Operaházban durrantotta le álarcos merénylője. Szerelem nélkül a közéleti elszántság persze mit sem ér.
A második felvonás igazán szép helyszínt talál a találkozóhoz: „Az akasztottak dombjánál, a város szélén” a lefátyolozott Amélia reménytelen vonzódásával küzd. Nehéz az összeesküvők élete, de mindenen győz a Zene.
Rádiós, a fiatal tudós a számítógépe tökéletesítésén dolgozik a padláson. Ide érkezik meg négy bolyongó szellem – Kölyök, Meglökő, Herceg és Lámpás – az igazi hősök, akiket kihagytak a mesékből. Itt szeretnének találkozni a Révésszel, aki elviszi őket egy távoli csillagra, az „örökre szépek” bolygójára, ahol végre otthonra lelhetnek..