A középkor zenéjét a régizenei előadásmódban – és a fejünkben is – többnyire kettéosztjuk világi és egyházi művekre. Pedig a maga idejében biztosan nem így volt: ugyanazok az emberek énekelték ezt is, azt is. A Cantigas da Santa Maria gyűjtemény időnként komoly teológiai háttérrel bíró szövegeihez számunkra inkább világiasnak tűnő dallamok társulnak, az első trubadúr, IX. Vilmos, aquitánia hercege pedig egy egyházi himnusz dallamára írt verset. Úgy véljük, a szent és a profán sokkal kevésbé vált el – vagy inkább: volt erővel szétválasztva –, mint manapság. A mából visszatekintve úgy tűnik, hogy a spiritualitás jóval hétköznapibb része volt az életnek, mint ma. Koncertünkben kifejezetten efféle dallamokat és szövegeket válogattunk össze. A Canlar hangszerei segítségével szólaltat meg kifejezetten a transzcendens felé forduló trubadúrdallamokat. A trubadúrversek közül jónéhány alig illik abba a képbe, amelyet általában az udvari – de egyáltalán a világi – szerelemről elgondolunk. A költők egyik alapvető témája, a távoli szerelem is ilyen: „van kedvesem, de nem ismerem” – írja IX. Vilmos. A szeretett személy, akivel a költő sosem találkozott, nem beszélt, nem váltott üzenetet, csak fohászkodik hozzá, és egyszer talán valamiféle kegyet remél tőle, a hatalmas úrtól – akár Isten is lehetne. Nem véletlen, hogy Bölcs Alfonz, a cantigák szerzője trubadúrnak tekintette magát, a késői trubadúrok imádottja pedig valójában Szűz Mária volt. Ez a szerelem bizony sokkal inkább égi, mint földi. Úgy látjuk, hogy a világi és az egyházi zene dallamait tekintve gyakran nem sokban különbözik, ezért ez utóbbiak hangszeres megszólaltatására is kísérletet teszünk.
MŰSOR
Jaufré Rudel (?-1147?)
Lanquan li jorn son lonc e may
kézirat, 13. század, Bibliothèque nationale de France, Párizs
IX. Vilmos (1071-1126)
Farai un vers de dreit nien
kézirat, 12-13. század, Bibliothèque nationale de France, Párizs
Istanpitta Isabella
kézirat, 14. század, British Library, London
Raimon de Miraval (1135/1160-1220 k.)
Be m’agrada
kézirat, 14. század, Chansonnier La Vallière, Bibliothèque nationale de France, Párizs
Dies sanctificatus
kézirat, 15. század, Futaki Graduále, Topkapi Palota, Isztambul
Bölcs Alfonz (1221-1284)
Vella e mininha. Cantigas de Santa Maria, 180
kézirat 13. század, Cantigas de Santa María, Biblioteca Nacional de España, Madrid
Assisi Szent Ferenc (1182-1226)
Tu es sanctus - improvizáció
CANLAR
Jablonkay Judit – nej, kaval, furulya, ütőhangszerek, ének
Kasza Roland – ütőhangszerek, harangok, kantele
Sudár Balázs – lafta, ének, művészeti vezető
Az 1998-ban alakult Canlar együttes elsősorban a török klasszikus zene és énekmondás meditatív vonatkozásait tekinti fontosnak. Erre utal a nevük is, aminek jelentése: 'emberek, lelkek'. Repertoárjuk egy része saját kutatásokból, 16-17. századi kéziratokból származik, másik felét pedig a ma is élő hagyományokból merítik. Emellett azonban régóta készülnek a török zenével sok tekintetben rokonságban álló középkori zene megszólaltatására is.
A hasonlóságok mellett – ilyen például az egyszólamúság, vagy a kiválogatott darabok mély, belső tartalma – a különbségek is fontosak: a török klasszikus zene kötöttségeihez képest a középkor muzsikájának megszólaltatása szabadabb, jóval nagyobb mozgásteret ad, és a hangszerelés terén is nagyobbak a lehetőségek. Mindezeket felhasználva, kissé másképp, de a jellegzetes „Canlar-hangzást” megőrizve szólalnak meg a középkori dallamok.
Hírek
Jegyvásárlás
