Ez a mese egy suszterről szól, aki hiába dolgozott szorgalmasan, mégis úgy tönkrement, hogy nem maradt egyebe, mint egyetlen pár cipőre való bőre. Abból egyik este kiszabta a cipőt, hogy majd másnap elkészíti. Jó korán fölkelt, és neki akart ülni a munkájának; hát ott állt készen az asztalán a pár cipő. Így ment ez tovább napról napra, hétről hétre. A cipész hamarosan tisztes jövedelemre tett szert, és megint jómódú ember lett belőle. Egyik este azt mondta a feleségének, hogy éjszaka maradjanak fönn, és lessék meg, ki az, aki ilyen szorgalmasan segít nekik? Hát lássanak csudát, amikor éjfélt ütött az óra, három kicsi manó jelent meg a suszterműhelyben, és szorgalmasan munkához látott.
Az önzetlen segítségnyújtásról szóló mesét, érdekesebbnél érdekesebb színpadi trükkök, és Johann Strauss vidám, jókedvű dallamai teszik színesebbé.
A Recirquel új produkciója, a Paradisum az elpusztult világ elcsendesedését követő újjászületés mítoszát kutatja, ahol a kommunikáció eszköze a test, az egyetlen közös nyelv a mozdulat. Az idilli létezés teremtményei a körülöttük lüktető „életanyag” folyamatosan alakuló, örvénylő természeti erejéből bontakoznak ki, hogy a megtisztulás, születés, ébredés és rítus jelenetein át elérjék az anima mundit, a világ szellemét.