A dráma színhelye az egész világ, különösen pedig Spanyolország a XVI. század végén, meg a XVII. elején. És mindenek előtt a tenger, az óceánok. A felfedezések kora. a nagy vállalkozások, győzelmek és kudarcok kora. A világ tágul, a keresztény hit megy utána.
Nincs aktuális előadás
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2011. január 8. szombat, 15:00
Paul Claudel: A selyemcipő Spanyol történet 4 napban
Isten egyenesen ír görbe vonalakon. (portugál közmondás)
Paul Claudel (1868-1955) / A selyemcipő (1924)
1868. augusztus 6-án született Villeneuve-ben. 1886 nyarán olvassa Rimbaud Villanások c. költeményeit; amelyek döntő hatást gyakorolnak rá. Ez év karácsonyán a Notre-Dame-székesegyházban megérinti a kegyelem, innen számítjuk első megtérését. Claudel diplomáciai pályára lépett. Alkonzul New Yorkban, Nagykövet Kínában, Japánban, Csehországban, Németországban, Brazíliában, Belgiumban, ontja a költői műveket. Egész műve lényegében a Teremtő dicsérete: az öröm és az Élet hangja. 1946-ban a Francia Akadémia tagjává választják. 1955. február 23-án hunyt el szívroham következtében. Sírfelirata: „Itt nyugosznak Paul Claudel földi maradványai és elvetett magva.”
A Selyemcipőt Claudel 1919-ben Párizsban kezdi írni, és 1924-ben Tokióban fejezi be. A dráma színhelye az egész világ, különösen pedig Spanyolország a XVI. század végén, meg a XVII. elején. És mindenek előtt a tenger, az óceánok. A felfedezések kora. a nagy vállalkozások, győzelmek és kudarcok kora. A világ tágul, a keresztény hit megy utána. És ezekben a nagy tettekre buzdító és nagy tettekre képes időkben Don Rodrigo és Dona Prouheze egy pillantásra egymásba szeret.
Rodrigóra feladat vár: Amerika alkirályi tiszte; Prouheze-nek férje van és hivatása: a kereszténység védelme Afrikában. Menekülnek a feladat, egymás és önmaguk elől, és mégis mindig egymás felé tartanak. Az örömet jelentik egymásnak, az élet értelmét, tartalmát. A másik tudata, a másik szerelmének tudata hihetetlen erővé, energiává válik. A feladatukat teljesítik, a szerelmük hétköznapi értelemben nem teljesül be.
Második személyes találkozásuk egyben az utolsó is: "Prouheze A vér nem egyesül jobban a hússal, mint ahogy én érzem Isten akaratából szíved minden egyes dobbanását, amely a boldog örökkévalóság minden pillanatában egyesül és újra szétválik. Rodrigo Szavaid már túl a halálon hangzanak és tudom őket megérteni. látlak és ez elég! Ne menj el tőlem, maradj életben, Prouheze! Prouheze Indulnom kell. Rodrigo Ha elmégy, nincs többé vezérlőcsillagom. Egyedül maradok. Prouheze Nem maradsz egyedül. Rodrigo Ha nem látom ott fenn az égen, el fogom majd felejteni őt. Honnan tudod oly biztosan, hogy mindig szeretni foglak? Prouheze Ameddig csak élek. És én, én tudom, hogy te velem élsz."
Rendező: Zsótér Sándor
Díszlettervező: Ambrus Mária Jelmeztervező: Benedek Mari Dramaturg: Ungár Júlia Zene: Tallér Zsófia Jelmeztervező asszisztense: Madarász Márta Súgó: Horváth Éva. ügyelő: Ludányi Andrea Rendezőasszisztens: Lázár Rita
Napfényben fürdő görög sziget. Mindent körbeölelő csillogó türkiz tenger. Hangulatos tavernák, ínycsiklandó étkek, mavrodaphne… Egyszerűen idilli - tökéletes felkeresni, ott időzni, visszatérni – s persze élni. Donna Sheridan, a független, céltudatos asszony ezt a nem mindennapi környezetet választotta otthonául, és itt született húsz évvel ezelőtt Sophie is, a lánya. Sophie, aki édesanyja szemléletétől eltérően mindig is szenvedélyes szerelemről, hatalmas fehér esküvőről álmodott, elvágyik e csodálatos mediterrán szigetről. A nagy utazást azonban nem egyedül, hanem választottja, Sky oldalán tervezi elkezdeni. Házasságkötésüket mindössze egy apróság árnyékolja be: Sophie szeretné, ha édesapja vezetné oltárhoz, akit azonban nem ismer...
Hírek
