A „leporelló képeskönyvek”- technikáján alapuló, Henri Rousseau-t idéző festői dzsungelvilág megidézése élő zenével. Az előadás után a gyerekek Németh Ilonával képzőművészeti formában dolgozhatják fel élményeiket.
„Hogy lehet az, hogy mindenki valamilyen,
Én meg ilyen semmilyenre sikerültem.
Azt se tudom, miért vagyok elefánt.
Lehetnék akár tökmag is vagy lekvár…”
A musicalben árva gyerekek egy csapata kószál a háborús front kellős közepén. Egy békés hajlékra vágynak, ahová behúzódhatnak éjszakára. És természetesen egy jó falatra. Ha nem kapnak ételt, akkor elcsenik maguk. De ugyan ki tudna haragudni rájuk? Csak túl akarják élni a háborút. Ma, amikor milliók kényszerültek elhagyni otthonukat, ez is döbbenetesen ismerős üzenet.
„Túl sötét.”
„Micsoda posvány!”
„Csupa ronda emberről ír!”
„Ez a darab előadhatatlan, már a dialógusai miatt is.”
„Disznók vagytok ti mind, mondják a darabban, s ez találó ezekre az alakokra, de legfőképpen magára a szerzőre.”
„Én bizony nem szeretném, ha ez a Húber a sógorom lenne!”
„Hát írjon végre kellemesebb emberekről, az Istenért, hiszen ezek maga a förtelem...”
„Én csak és kizárólag az író kedvéért olvastam végig.”
„Én már azt se bántam volna, ha belelőnek a súgóba, oly mindegy az már ebben a pokolban...”
„Szörnyű munka!”
„Sivár, sivár.”
A Grammy-díjas svájci Andreas Vollenweider saját fejlesztésű elektroakusztikus hárfájával, és békés-hipnotikus, lágy, melodikus, jórészt instrumentális dalaival a hetvenes évek vége…
Hírek
Jegyvásárlás
