"Amikor először találkoztam a feleségemmel, mintha te néztél volna rám a szeméből. Vagyis: biztos voltam benne, hogy az életemnek ez egy különös fordulópontja. És ma is ezt gondolom. Te eltűnsz, aztán évekkel később egy másik nőben megjelensz. És aztán ez a másik nő is eltűnik. Nem tudtam, hogy rád vagy rá várok. Nem tudtam, hogy kire várok."(részlet a darabból)
Húszévi házasságban töltött év után ismét fölbukkan a régi barátnő. Hirtelen két nő lesz Magritte életében, de melyik az igazi? Melyik az idea és melyik a valóság? Az előadás életrajzi elemek és René Magritte festészetének motívumai összekapcsolásával jeleníti meg a tragikus végű szerelmi drámát.
Az Én és a kisöcsém című operettből általában csak a címadó dalt szokás ismerni. Pedig ez az édes történet tele van szerelemmel, humorral, szerelemmel, komédiába illő tévedésekkel, szerelemmel, utazással, szerelemmel, egy cseppnyi ármánnyal, szerelemmel, atyai aggodalmakkal, szerelemmel, féltékenységgel, szerelemmel, rengeteg dallal, tánccal, ja, és szerelemmel is!
A Recirquel új produkciója, a Paradisum az elpusztult világ elcsendesedését követő újjászületés mítoszát kutatja, ahol a kommunikáció eszköze a test, az egyetlen közös nyelv a mozdulat. Az idilli létezés teremtményei a körülöttük lüktető „életanyag” folyamatosan alakuló, örvénylő természeti erejéből bontakoznak ki, hogy a megtisztulás, születés, ébredés és rítus jelenetein át elérjék az anima mundit, a világ szellemét.
Egy letűnt korszak lenyomata, amely ma is érvényes tükröt tart elénk: hőseink áldozatok, megváltást keresők, megbocsátásra képtelen tévelygők, szerelemre vágyók, összeesküvők és megalkuvók. De mindegyikükben ott él a remény a szellem és lélek felemelkedésében.