Ásvaynét egy nap féltékeny férje hajdani riválisa karjai közt találja. A fiatalasszony ártatlan, ám ura nem hisz neki, ezért elhagyja.
Ásvayné, mintha mi sem történt volna, továbbra is mindennap terített asztallal, friss vízzel, kedvenc szivarjaival várja férjét. Így nő fel gyermekük, az ő gyermekei és a dédunokák.
A második részben ugrunk bő hatvan évet…
Az asszonyt szeretet övezi, s rég megszokták rögeszméjét, amihez rendíthetetlenül ragaszkodik. Csakhogy egy nap váratlanul betoppan, egy férfi, aki a megszólalásig hasonlít Ásvayra…
Mozart csillapíthatatlanul szerelmes volt az életbe. Jöhetett minden, ami „bűnös”: bor, kártya, biliárd. Szenvedélye a zenei ornamentikákban is kifejeződött: burjánzó acciaccaturák, trillák, mások által nem próbált kadenciák, kromatikus futamok. De vágyakozásának legfőbb tárgyai mégiscsak a nők voltak. Remekművei közül nem egyet ajánlott kifejezetten egyik vagy másik szerelmének, akik örök életűvé váltak a hozzájuk írt koncert- és operaáriákban.