1990. március 19-én és 20-án Marosvásárhelyen összecsapott a román és a magyar tömeg, a harcokban mindkét oldalon életüket vesztették és megsebesültek emberek. Mindössze ennyit tudhat meg biztosra az, aki 2009-ben a fekete március néven emlegetett etnikai zavargások felderítésére indul. A politikai közbeszéd, pártfüggő tálalásban, felemlegeti időnként a fekete márciust.
A feltételezett okok, az események menete, következménye és jelentősége tekintetében nincs közmegegyezés. Az eltérő történetek, saját igazságukat őrizve, sosem léptek nyílt párbeszédbe egymással, de húsz év távlatából is meghatározzák Marosvásárhely közhangulatát és román–magyar kapcsolatait. A város intézményeiben inkább egymás mellett, mintsem együtt dolgoznak a különböző nemzetiségek. Más-más bárokba, klubokba járnak a román és a magyar fiatalok.
A történelemtankönyvekben nemesik szó kisebbségi kérdésről. A 20/20 a román-magyar társadalmi együttélést, a kétnyelvűséget és az ezekből adódó emberi helyzeteket és konfliktusokat, konkrétan az 1990 márciusában Marosvásárhelyen lezajlott etnikai zavargásokat a színház eszközeivel tematizálja.
A kommunista diktatúra és a ’89-es forradalom az elmúlt években számos romániai írót, rendezőt és filmest megihletett, az 1990 utáni társadalmi és politikai valóság viszont érintetlen maradt. Elővehető színdarab híján a Yorick csapata mintegy a várost kérte fel társszerzőnek: több mint ötven, az eseményekben részt vevő, vagy azok hatását közvetve megélő vásárhelyi személyes elbeszélése adja a kiindulópontját Gianina Cărbunariu anti-történelmi drámájának.
A 20/20-ban nincsenek hősök vagy eszmék, az előadásnak nem célja az igazságtevés, sem a rekonstrukció. A felvillanó helyzetek, eseményszilánkok épp azt mutatják, hogy hiányzik az egyetlen, mindenekfelett álló nézőpont, amelyből a fekete március felelősségteljesen átlátható, feldolgozható, értelmezhető volna. Ami marad, az a megőrzött részletek és az örökölt történetek néha felkavaró, néha groteszk igazsága, és a posztmárciusi valóság kérdéssora.
A cím – 20/20 – nemcsak március 20-át és az azóta eltelt húsz évet jelöli. A szemészetben ez a szám jelenti az egészséges látásélességet. A Yorick előadása látni és láttatni akarja a témát, hogy aztán beszélhessünk róla – anyanyelvünkön, a másik nyelvén, vagy bármilyen más nyelven. Ahogy az öt magyar és öt román színész az előadásban saját nyelvén, vagy a másik nyelvét bevallottan ügyetlenül beszélve megszólal. Kinek, ahogy sikerül.
Látvány: Maria Drăghici
Dramaturg: Boros Kinga
Fordító: Boros Kinga
„Ha én egyszer kinyitom a számat…” – és Regős Bendegúz tényleg ki is nyitja. A nagyszájú kamasz kimarad az iskolából, így kerül tehénpásztornak a vasút mellé, a harapós természetű bakter és a még harapósabb anyósa, a rettegett Büdös Banya mellé.
Elemi erők, szilaj ritmusok, pajkos játékosság és sodró vágyak, a Margitszigeti Színház különleges koncertjén, ahol szimfonikus zenekar és kórus kíséretében felcsendül Carl Orff legismertebb remekműve, a Carmina Burana.
Alen Menken, Stephen Schwartz és Peter Parnell varázslatosmusicalje Victor Hugo ikonikus regényéből, a Disney rajzfilmje alapján készült. A darab érzékenyen mesél a szeretetről, a kitartásról és az önfeláldozásról. Esmeralda, a szegény cigánylány és Quasimodo, a torz külsejű, ám önzetlen harangozó története könnyeket csal mindenki szemébe.
Hírek
