Hírek

Meghallgattuk

Ajánlók

Fesztiválok

Interjúk

Lemezek

Programok

Jegyvásárlás

MaZeSzak

Fórum

Slágerlista

Apróhirdetés

Zenészinfó

Játék

Zeneletöltés

interticket

művész

Kacsóh Pongrác

Tovább

Aktuális programok

Jelenleg nincs futó program!

pályafutás
korábbi szerepek
Képek, videók

Kacsóh Pongrác (Budapest, 1873. december 15. – Budapest, 1923. december 16.) magyar zeneszerző, zenepedagógus, tanár.

Élete:

Kolozsvárott, a Ferenc József Tudományegyetemen szerezte meg bölcsészdoktori diplomáját, ahol 1896. június 13-án summa cum Laude minősítéssel természettudományi szakon végzett. Farkas Gyulánál doktorált fizikából.

Zenei tanulmányait Farkas Ödönnél, a Konzervatórium igazgatójánál végezte, majd Budapestre költözött, és 1898-tól matematika–fizika szakos gimnáziumi tanárként főleg matematikai cikkeket publikált. Érdeklődése egyre inkább a zene felé fordult, később komponálni kezdett, elmélyedt a zeneelmélet tudományában. 1905–1907 között a Zenevilág című szaklapot szerkesztette, mely lapban 1904-ben elsők között méltatta az ifjú zeneszerző, Bartók Béla jelentőségét. Ugyanebben az évben Bakonyi Károly felkérésére komponálta János vitéz c. dalművét, melynek bemutatójára 1904. november 18-án került sor a Király Színházban.

1909-ben Kecskeméten a Főreáliskola igazgatójává nevezték ki.

Társadalmi elismertségét jelzi, hogy számos magas tisztséggel bízták meg. 1912-től Budapest székesfőváros zenei szakelőadójaként, a közép- és felsőfokú zenetanfolyamok főigazgatójaként tevékenykedett. Éveken át vezette a Székesfővárosi Énekkart. Az Országos Dalosszövetség igazgatója, és az Országos Zenészszövetség elnöke volt.

Fő művei:

Kísérőzenék színpadi művekhez:
Molnár Ferenc: Liliom (1909);
Molnár Ferenc: Fehér felhő (1916. február 25.);
Maurice Maeterlinck: Kék madár.

Dalművek:
János vitéz (1904);
Csipkerózsa (1906);
Rákóczi (1906);
Mary-Anne (1908);
Dorottya (posztumusz bemutató: 1929. január 9-én, Szegeden).

Publikációk:
Prolegomena a zene pozitív aesthetikájához (Bp., 1904);
A zene fejlődéstörténete (A Műveltség Könyvtára Bp., 1909).
A pataki énekes kódex (Magyar Figyelő 1911.)
Az elemi iskolai énektanítás pedagógiája (Bp., 1912.);
Cikkek a Zenevilágban és az Új Életben;
Zenekritikák a Pesti Naplónál.
Tanulmányok az elektromos rezgésekről, konszonanciáról-disszonanciáról.