Egyszer, amikor a gonosz páncélfejű grafitbogarak uralkodtak az erdõben, egy éjjel gyönyörű gyógyító erejű virág nõtt a rét közepén és a varázsvirág visszakergette a szürkebogarakat a föld alá.
Szerelmi vágy, szerelmi álom
Emléke, fénye űz feléd,
Keresem az elvesztett édent,
Remények, álmok édenét...
Amikor én rajongó vággyal
Követlek, várlak tégedet,
A multnak álma száll meg akkor:
A mult és az emlékezet...
(Ady Endre: A múltért)
Hófehérke és a gonosz mostoha története, Kocsák Tibor fülbemászó zenéjére, ifj. Harangozó Gyula ötletekből kifogyhatatlan koreográfiájával, Velich Rita gyönyörű jelmezeivel, Kentaur varázslatos látványvilágával elevenedik meg.
A RAMAZURI látványos, élőzenével kísért és akrobatikai elemekkel tarkított tánc-cirkuszi kavalkád, melyben derűs és szellemes koreográfiák követik egymást. Újszerűségével, derűjével és magával ragadó lendületével egy bő év alatt a Társulat egyik legnépszerűbb produkciója lett, melyet már több mint 10 ezer ember látott különböző országokban és városokban.
A Duda Éva Társulat ezzel az esttel elrugaszkodik a táncszínházi világ új dimenziójába. Olyan szavakon túli, tágabb univerzumba invitálnak, ahol a kezdés pillanatában eltűnik az idő és élvezhetjük a pezsgő kalandot. Egyedi, megismételhetetlen percek, az élet ünneplése, mert mulatságnak mindig lennie kell!
Alkotó táncművészek:
Eleonora Accalai, Bacsó Gabriella, Bundschuh Vera, Dévai Lúcia, Dragos Dániel, Dudás Gergely, Füzesi Csongor, Ivanov Gábor, Javier Mario Salcedo Hernández, Szilvási Anna
Zeneszerzők és előadók: Farkas Izsák, Szarvas Dávid
Díszlet: Duda Éva
Jelmez: Kiss Julcsi
Fénytervező: Pető József
Trénervezetők: Csuzi Márton, Zoletnik Zsófia
Trénerek: Lakatos Leonetta, Ott Olivér, Lennart Paar, Újvári Milán
Koreográfus asszisztens: Csák Beatrix, Vitárius Orsolya
Produkciós vezető: Huszár Ágnes
Rendező-koreográfus: Duda Éva
Az előadás bemutatója a Nemzeti Táncszínházban, közös programként valósult meg.
Támogatók: EMMI, Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Táncszínház, Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzata, Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület, Inspirál Cirkuszközpont, Movein Stúdió
Külön köszönet: Faller Zoltán – airtrack.hu, Gortva Krisztián, Ott Olivér – Pattanj Sportegyesület, Vági Bence – Recirquel
Bram Stoker gótikus horror története szolgáltatja az alapot, s a tánc nyelvén, meghökkentő látvánnyal, sajátos szűrőn keresztül idézi meg az élni vágyó halott, Nosferatu ikonikus alakját.
2025. július 1. és 2026. június 30. között Magyarország tölti be a Visegrádi Csoport (V4) elnökségét. A magyar elnökség célkitűzései között kiemelt helyen szerepel a régió versenyképességének erősítése és a Szlovákiával, Csehországgal, valamint Lengyelországgal való szakpolitikai együttműködés elmélyítése. Magyarország elkötelezett amellett, hogy a V4 partnersége továbbra is stabil, dinamikus és gyümölcsöző maradjon, különösen a kulturális kapcsolatok fejlesztésében.
Egy olyan inspiráló tér, ami tele van izgalmas formákkal, kreatív megoldásokkal és összehangolt mozdulatokkal. Kapcsolódások és küzdelmek, harmónia és feszültség - akárcsak az életünkben. Nemcsak a látszatot és külsőségeket, hanem a rejtett rétegeket - a létezést magát is kutatjuk.
Hinta, hinta, tündérhinta, repül, szárnyal a magasba… Ha az ember hintába ül, rokon lesz a madarakkal, szivárványszín pillangókkal, kitágul a láthatára, a lentet a fent leváltja. Aztán újra ringat a hinta, fel – le – fel -le, ahogy egykor anya karja. Félelmek és szorongások huss eltűnnek, elrepülnek. A tündérhinták táncosokkal nagyon egy húron pendülnek.
Egy civilizáció romjain tengődő, életben maradásáért küzdő, emberszerű barbár közösség rituálékkal teli életébe pillantunk be, akik félelmeikkel harcolva, ösztöneik által vezérelve próbálják átvészelni, amit a Sors rájuk ró. A Sors, ami néha jót, örömöt, szerelmet, máskor bánatot, halált hoz számukra.
A Spartacus a történelem egyik legmegrendítőbb történetét kelti életre a tánc nyelvén: az aréna porában emberek álltak egymással szemben s nemcsak egymással, hanem a Világgal, a Hatalommal és a Sorssal szemben is.
Fragment 24
„A Hazám (Má vlast) a neves cseh zeneszerző, Bedřich Smetana hat szimfonikus költeményből álló ciklusa, amely a szülőföldje iránti szeretetben gyökerezik. A mű a cseh táj szépségeit, a főbb nemzeti legendákat, és részben a valós történelmi eseményeket ünnepli.
Milly egy fiatal lány, aki édesapjával és testvérével él egy kis munkásvárosban, miután édesanyját nagyon fiatalon elveszítette. Az élet kemény a városban, különösen a negyvenes évek idején, amikor az acélgyári sztrájk minden család életét próbára teszi.
Egy nap Milly véletlenül betéved egy balettórára, és ott felfedezi a tánc iránti mély szenvedélyét. A zene, a mozdulatok és a szabadság érzése egészen új világot nyit meg előtte — egy világot, amelyben végre önmaga lehet.
Nosferatu ismét köztünk jár: a vámpírtörténetek reneszánsza a vásznon és a színpadon nem véletlen, hiszen ma is a félelem, a vágy és a mulandóság kérdéseit sűrítik magukba.
Mozart csillapíthatatlanul szerelmes volt az életbe. Jöhetett minden, ami „bűnös”: bor, kártya, biliárd. Szenvedélye a zenei ornamentikákban is kifejeződött: burjánzó acciaccaturák, trillák, mások által nem próbált kadenciák, kromatikus futamok. De vágyakozásának legfőbb tárgyai mégiscsak a nők voltak.
Gyökereink a mélybe nyúlnak. A falu zárt, hagyományőrző közössége szövetkezett a természettel, melyhez elszakíthatatlan kötelékek láncolták. Itt ideje volt az éneknek, a táncnak, a születésnek és a meghalásnak… Óriás-gyermekek apáink, nagyapáink válláról szemlélték a világot. Mi is ezt a régről jövő tudást szeretnénk közvetíteni az ő segítségükkel, táncban, muzsikában megmutatva.
A leghíresebb szlovák társulat – a Szlovák Táncszínház (SDT) –, amelynek előadásait New Yorktól Tokióig világszerte bemutatták, először lép fel Budapesten legújabb produkciója, „A Notre-Dame-i toronyőr” premierjével.
Két ember egy pontban összeér. Ez a pont most már közös, itt találkoznak. Megérintődnek. Megérintve lenni annyi, mint valami kivételesen érzékeny, intim, mély állapotba kerülni. Ebben a pillanatban valami igazán fontos, valami lényegi történik. Belül valami megmozdul, megváltozik.
Az emberiség mára nagyon eltávolodott eredendő, természetes közegétől. Miközben vágyunk egy harmonikusabb életre, nap mint nap mégis egyre nagyobb a zűrzavar, amelyben egyre nehezebb eligazodni és egészségesen élni.
A rapszódia jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, a gondolatok szenvedélyes hullámzása, olyan akár a végtelen élet. Talán ez a műfaj a leginkább alkalmas arra, hogy megjelenítsük általa egy férfi és egy nő szerelmét, mely ugyanúgy lehet boldog, ahogyan boldogtalan is, de mindenképpen nyugtalan és feszült. A műsor a boldog szerelmet és az egymásra találást hivatott bemutatni, az ifjú pár végül összeköti életét, és boldogan élnek míg meg nem halnak, ahogy a népmesék is végződnek.
A boldogságot, a szerelmet, a szeretetet széles e világon, számtalan kalandon keresztül hajszoló, a végső békét azonban mégiscsak kedvese karjai között meglelő Peer Gynt a 19. századi drámairodalom egyik legösszetettebb alakja.
Hírek
Jegyvásárlás
