Klasszikus magyar népmese, mely generációk óta őrzi a magyar paraszti kultúra szellemi örökségét. A történet főhőse egy szegény ember, akinek rengeteg gyermeke és mindössze kilenc tyúkja van. Bár anyagi helyzete szegényes, a mese bemutatja, hogy a leleményesség, a szorgalom és az okos döntések többet érnek minden vagyonnál.
Az előadásban az izgő-mozgó test kerül a fókuszba. Az absztrakt és játékos koreográfia a kúszás, mászás, mozgásfejlődési szakaszokra, testünk felfedezésére épül. Szabadon mozgó karokkal és lábakkal, két egymásba gubancolódó testtel fedezzük fel egy katicabogár életét. A katicabogár lábakat növeszt, fürgén mozgatja azokat, szárnyait először óvatosan, majd egyre bátrabban nyitogatja. Mikor a pöttyöket is megkapja, útnak indulhat megismerni a világot.
A legkisebbek is találkoznak már az időjárással, bármennyire is próbáljuk védeni őket. A nap, a szél, az eső, a vihar, a felhők, szivárvány mind gyönyörű alkotóelemei az életünknek. Az évszakokat nem csak megnevezni érdemes, hanem érezni, tapintani, látni, színekben, formákban és hallani, szinte zenél a természet.
Történetünk elején egy istenfélő király templomot építtetett, de hiányzik belőle valami. Valami vagy valaki, aki csak az igaznak, a segítőnek, a lelkiismeretében tisztának szólal meg.
Egy biciklin és egy triciklin utazó vándorszínész bárhová érkezik, erdőbe, mezőre, ligetbe, vagy játszótérre, ha kinyitják útipoggyászukat, mesék röppennek ki belőle. De milyen mesék?
A City Of Lights egy egyedi és különleges projekt, amely békéscsabaiak elmesélt, mindennapi történetei és David Zuazola Békéscsabáról szerzett benyomásai alapján jött létre.
A jó barát szövetséges, félszavakból is ért téged, együtt nevet veled, nála otthon érzed magad, mindig számíthatsz rá, ha baj van. De mi van akkor, ha ez a barát csak a képzeletünkben létezik?
Anya, csak még egy mesét… anya, még éhes vagyok… anya, laknak emberek az űrben… de miért? Ismerős? Nem is olyan egyszerű ez az elalvás esténként, annyi kérdés és annyi izgalmas történet foglalkoztatja a gyerekeket, pont mikor már aludni kellene.
Anya, csak még egy mesét… anya, még éhes vagyok… anya, laknak emberek az űrben… de miért? Ismerős? Nem is olyan egyszerű ez az elalvás esténként, annyi kérdés és annyi izgalmas történet foglalkoztatja a gyerekeket, pont mikor már aludni kellene.
László nagy feladatot kap a nagymamucikájától: eljött az idő, hogy végre találjon magának egy igazi, belevaló, tűzről pattant menyecskét. Ám ez feladat nem is olyan egyszerű, mint azt ő elsőre gondolta. Útközben találkozik Kapucni-ficni-fecni-pacni urasággal; egy nedves csukával… vagy egy kedves kutyával; egy cumisképű paradicsompofával és nem várt nehézségekbe ütközik.
Ajánlom minden gyereknek és gyermeklelkű felnőttnek, aki szeret mulatni. Kemény Henrik Vitéz László történeteiből kiindulva, a hagyományokhoz hűen, de mégis új megközelítésben láthatják a híres, palacsintasütős, vörös sipkás kispajtást.
Megszületett Vitéz László és Vas Juliska kisfia. Bizony ám, pajtikák! Csakhogy van egy kis bökkenő: mi legyen a gyerek neve? Juliska ragaszkodik hozzá, hogy egy ilyen kemény gyereknek a Henrik nevet kell kapnia, viszont László mindenképp a László nevet adná a kicsinek. Mivel nem jutnak dűlőre, László elhatározza, hogy meglátogatja ángliai barátját, Punch urat, aki még a Lamancsi csatornán is túl lakik. Tőle majd tanácsot kér ebben a név ügyben és egy kalap alatt meg is kéri barátját, hogy legyen a gyerek keresztapja. Igen ám, de út közben találkozik egy régi ismerőssel, aki nem más, mint maga a Szamár… akarom mondani a Halál, aki bosszút akar állni Vitéz Lászlón, ezért elrabolja a gyereket. Így leleményes hősünknek újra bizonyítania kell talpraesettségét.