Vajon hogy kerül ez a “teddlenerontsd” kiskondás a varázslatos mindentlátó királylány udvarába??? Csak nem ő is hallotta a királyi hírnököt, miszerint közhírré tétetik, hogy azé lesz a mindentlátó királylány, aki úgy el tud bújni, hogy a királylány nem látja meg?? Csak nem azt vette a fejébe, hogy ő is megpróbálkozik?? Ő??? Ez az ügyetlenke, aki még a rá bízott malacokat se tudja megőrizni?? Kilencvenkilencen próbálkoztak, mindnek feje hullt! És akkor majd pont ő???
Hát hogy gondolja ez a bohókás? Ez a balga kis csacsi? Hogy jut el egyáltalán a királyi udvarba?? Szegény még félig se jut, hát éhen vész, szomjan hal!!
De ha el is jut, hogy fog úgy elbújni, hogy a mindentlátó királylány ne lássa meg??
Miért nem maradt inkább otthon, kereste a szerte szökött malacait?
Jaj, jaj, kiskondás, mi lesz most veled? A te fejed lesz a századik…?
Vagy talán… talán-talán… mégiscsak… lehetséges lenne hogy…? Képes lenne rá, hogy…?
A musical a boldogságát harcosan és szabad-szájúan kereső fiatal lányról, Charity-ről szól, aki minden férfiban az igazit véli megtalálni, de a klasszikus bohóctréfák szabályi szerint oly vehemensen szeret, hogy természetesen mindig csalódnia kell.
Az volt a Vízöntő kora. Az volt az önfeledt szabadság, a tánc, a dal kora. De az volt a vietnámi háború kora is. A felesleges katonásdié és az értelmetlen, kegyetlen halálé..
Ez a játék legalább annyira filozofikus, mint a klasszikus mesék többsége: egyszerű, élvezhető, sőt szórakoztató képletbe helyezi a létezés alapkérdéseit, a saját életük felépítését tervező fiatalok élet-halál küzdelmét.
Jobbá tehet-e minket a művészet? Helyes irányba terelheti-e a bűnösöket az, ami tökéletes? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozott Woody Allen, amikor a koronavírus-járvány alatti lezárások idején otthonában új darab írásába kezdett.
„Egy mindenkiért – mindenki egyért!” - ki ne ismerné Athos, Porthos, Aramis és az ifjú D’Artagnan történetét? A muskétások kalandjai azonban most vadonatúj feldolgozásban ragadják magukkal a közönséget a Szegedi Szabadtéri Játékok következő, saját produkciójában.
John Smith londoni taxisofőr, hétköznapi ember, különös ismertetőjele nincs, hacsak az nem, hogy túl sokat túlórázik és munka után siet haza szerető feleségéhez. Ráadásul nem is egyhez, hanem kettőhöz! Nyugalomban élhetné le életét, ha egy este nem keveredne bele egy verekedésbe, ami után kórházban látják el fejsérülését. Valószínűleg ennek köszönhetően diktál be más címet itt, és mást a rendőrségen.