Az írónő örökzöld története mára már kulturális identitásunk részét képező alkotás, amely minden generáció számára a mai napig meghatározó érvényű jelentőséggel bír.
Miért ne hagyd ki A bagoly és a cicababa előadását?
Mert ennyire szórakoztató kulturális ütközés ritkán kerül színpadra! Egy zárkózott író és egy lehengerlő életvidám „cicababa” lakásmegosztásának abszurd helyzete olyan humorral robban, amit lehetetlen könnyek nélkül kibírni – nevető könnyek nélkül persze.
Alice Michel szeretője. Hónapok óta egy hotelben randevúznak, ugyanis mindketten házasok. Ráadásul Alice férje Michel legjobb barátja. Michel- hogy senki ne sérüljön- "mindenki érdekében" hazudozni kezd. Hazudik élvezettel hazudik szenvedéllyel majd hazudik zavartan és kétségbeesve. A hazugság úgy árasztja el az életüket, mint nyitva felejtett csap a lakást. Vajon megússzák?
Koncertköltészet címmel, Tárkány-Kovács Bálint szerkesztésében új zenés irodalmi sorozat indul a Várkert Bazárban, amely a nagy sikerre való tekintettel egy korábbi előadásával tér vissza: a „Részeg hold” című produkciót láthatja a közönség Vecsei H. Miklós színművész és a Tárkány Művek közreműködésével.
Két ember egy pontban összeér. Ez a pont most már közös, itt találkoznak. Megérintődnek. Megérintve lenni annyi, mint valami kivételesen érzékeny, intim, mély állapotba kerülni. Ebben a pillanatban valami igazán fontos, valami lényegi történik. Belül valami megmozdul, megváltozik.
A történet szereplői Doris és George, akik ugyan mással élnek házasságban, mégis minden évben egy februári hétvégét egymással töltenek, az évek során pedig a kaland mély emberi kapcsolattá válik.
A Teatro delle Albe társulatának MADRE című produkciója nem hagyományos értelemben vett színházi előadás. Lélegzik, sóhajtozik és meditál, akár egy szcenírozott költemény, mint egy tragikus zsoltár az önmagát felemésztő bolygóért. A számos nemzetközi díjjal elismert koncertszínházi alkotás a teremtés és a nemzés eszméjét járja körül, lehetőséget kínálva ezzel a főszereplőnek és a nézőknek is, hogy újrafogalmazzák a világhoz való viszonyukat. A másokra, de leginkább önmagunkra, saját legmélyebb hangunkra való odafigyelést felerősítő két monológból álló diptichont álomszerű illusztráció eleveníti meg fehér krétával fekete papíron, melyet dédelgető és szívszorító élő zene kísér.
Egy írországi kocsmába négy problémás alkoholbeteg közé karácsony szent éjjelén betoppan az ördög… Sharky visszatér Dublinba, hogy gondoskodjon az idősödő testvéréről most hogy az nemrég megvakult. Kocsmázni mennek Ivannal és Nickyvel (egy olyan férfivel, aki Sharkynak riválisa a szerelemben), és azt remélik, együtt kártyázhatnak egy jót. Egy idegen érkezésével azonban a tétek egyszer csak nőni kezdenek… És Sharky lassan a saját lelkéért játszik…
A rapszódia jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, a gondolatok szenvedélyes hullámzása, olyan akár a végtelen élet. Talán ez a műfaj a leginkább alkalmas arra, hogy megjelenítsük általa egy férfi és egy nő szerelmét, mely ugyanúgy lehet boldog, ahogyan boldogtalan is, de mindenképpen nyugtalan és feszült. A műsor a boldog szerelmet és az egymásra találást hivatott bemutatni, az ifjú pár végül összeköti életét, és boldogan élnek míg meg nem halnak, ahogy a népmesék is végződnek.